Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Egyre aggasztóbb hírek érkeznek a háborúról, és kiderült, hogy Lengyelország teljes titokban Mi-24-es helikoptereket küldött Ukrajnának. Hogyan állunk most a háborúban?
Záróakkordjainál tart az ukrán ellentámadás, és úgy tűnik, hogy a nagy médiafelvezetéssel beharangozott hadművelet kudarcba fullad. Bár a kijevi vezetés az év elején még a Krím visszafoglalását tűzte ki célul, ma már világos, hogy a félszigetre vezető orosz szárazföldi összeköttetés elvágása sem sikerülhet. Óriási véráldozat árán mindössze néhány négyzetkilométert sikerült elvenniük az oroszoktól. Ennek alapvető oka, hogy azok a páncélos manőverek, melyekre az ukrán hadvezetés – és az őket segítő nyugati szövetségesek – a haditervet építették, nem felelnek meg a XXI. századi harctér valóságának.
Miután a tavalyi orosz tankoffenzíva és az idei ukrán kísérlet is csúfos kudarcba fulladt, azt a tanulságot kell leszűrnünk, hogy a páncélos hadviselés korának alkonyán vagyunk.
Igaz, hogy az ukrán fél idén nem volt képes megfelelő légifedezetet biztosítani tankjai számára, de tudhatjuk, hogy a 2022-es orosz offenzíva idején ezzel nem volt probléma. A jelenlegi háborúban három fegyverrendszer tud következetesen jól teljesíteni: a gyalogság, a tüzérség és a katonai drónok. A felek a jövőben várhatóan olyan taktikát alkalmaznak majd, mely elsősorban ezekre épül. Tudni kell azonban, hogy a tüzérség terén mind az ütegek számát, mind a muníciót tekintve nyomasztó túlerő mutatkozik az orosz oldalon, melyet a nyugati szállítmányok sem tudnak ellensúlyozni.
Hogyan értékelhető az, hogy Joe Biden amerikai elnök Európába utazik, és mi várható a háború további kimenetelére nézve?
Bármennyire is borúsnak tűnnek az elmúlt napok, hetek fejleményei, talán van némi ok a mérsékelt optimizmusra. Sok elemző vélekedik úgy, hogy az ukrán offenzíva után tárgyalni kell. Erre utalnak a háborúpárti nyugati politikusok elejtett megjegyzései is. Petr Pavel cseh köztársasági elnök – akit Ukrajna legelkötelezettebb támogatói között tartanak számon – még tavasszal utalt arra, hogy az ellentámadás egyszeri és megismételhetetlen esély lesz Kijev számára. A múlt héten a washingtoni demokrata adminisztráció szócsövének tekinthető NBC arról számolt be, hogy
magas rangú egyeztetések már történtek is az amerikaiak és az oroszok részvételével.
A Newsweek pedig arról tájékoztatta olvasóit, hogy folyamatosak az alacsonyabb rangú érintkezések Washington és Moszkva között. A háttérben tehát létezik az a tárgyalási szerkezet, mely lehetővé teheti Joe Biden és Vlagyimir Putyin számára, hogy elérjék a tűzszünetet, amennyiben megvan a politikai akarat. Erre nagy szüksége lenne Ukrajnának és Európának is.
Az amerikai elnök sem szeretne úgy ráfordulni a választási kampányra, hogy nem rendezte az ukrán válságot. A legtöbb kérdés az oroszok hajlandósága körül merül fel.
Az elhibázott szankciós politika lényegesen kevesebb kárt okozott Moszkvának, és jóval többet Európának, mint tervezték.
Az orosz gazdaság stabilnak tűnik, és sajnos lenne katonai racionalitása annak, hogy az elbukott ukrán offenzíva nyomán egy újabb támadást indítsanak. Ugyanakkor bízhatunk abban, hogy Putyin elnök semmiképp nem szeretne újabb mozgósítást elrendelni, illetve abban is, hogy a Wagner zendülése nagyobb óvatosságra inti.
Mindent összevetve, van arra esély, hogy rövid időn belül nem Magyarországé lesz az egyetlen nyugati hang, mely a békére ösztönöz.
Ukrajna elismerte a kercsi híd elleni támadást. Miért veszélyes, hogy az ukránok továbbra is összevissza beszélnek?
Nem sok kétely volt afelől, hogy a kercsi híd elleni robbantást az ukránok hajtották végre, és nem ez az első eset, amikor kiderül, hogy Kijev valótlan állításokba bonyolódik. Emlékezhetünk a lengyel területen becsapódó – mint később kiderült – ukrán rakéta esetére.
Egyre több jel utal arra is, hogy az Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantásáért is ők a felelősek.
Ráadásul Volodimir Zelenszkij személyes kommunikációjában és viselkedésére is egyre nyilvánvalóbban nyomja rá bélyegét az a tény, hogy hihetetlen nyomás, stressz alatt van.
Múlt héten a bolgár elnökkel szólalkozott össze a kamerák előtt, amikor Szófiában járt. Mindez nem tesz jót Ukrajna megítélésének, szavahihetőségének, ami hosszabb távon komoly gondokat is okozhat.
Sokféle hír lát napvilágot az Ukrajnának küldött kazettás bombákról. Miért veszélyesek ezek?
Az optimista forgatókönyv az, hogy a kazettás bombák szállításával Joe Biden el kívánja rettenteni az oroszokat attól, hogy a bukott ukrán offenzíva nyomán ellentámadásba lendüljenek. Ezzel együtt a szállítás bejelentése hibának tűnik. Egyrészt Joe Biden maga állította, hogy azért küld ilyen muníciót Kijevnek, mert súlyosan megcsappantak a hagyományos lőszertartalékok.
Egy ideje közhelynek számít, hogy az USA és az EU együtt nem gyártanak annyi 155 mm-es tüzérségi lőszert, ami elég lenne arra, hogy az ukránok némileg ellensúlyozzák az oroszok nyomasztó tüzérségi fölényét. Ám mégis szokatlan, hogy az amerikai elnök ezt kamerák ellőtt elismeri.
Másrészt azzal, hogy egy kimondottan veszélyes fegyvertípust szállít, mely a világ több mint 100 országában – köztük hazánkban is – tiltott, azt is elismeri, hogy
az ukrán győzelemhez a demokrata elnök akár meglehetősen embertelen eszközöket is hajlandó biztosítani. A kazettás bombák használatát működési elvük miatt ítélik el oly sokan.
A muníció belsejében számos minibomba található, mely a célterület fölé érve kioldódik, és beteríti azt. Óriási pusztítást tud véghez vinni, így bevetése a véráldozat jelentős eszkalációját okozná. Főleg úgy, hogy tudjuk: az oroszoknak is vannak kazettás bombái, és Biden döntésével eggyel kevesebb okuk van arra, hogy önmérsékletet tanúsítsanak.
További gondot jelent, hogy
a minibombák egy jelentős hányada nem robban föl a kijelölt pillanatban, így azok hosszú évekig jelenthetnek veszélyforrást a civilek számára, még azután is, hogy véget ért a konfliktus.
Mi várható a NATO-csúcs után?
Kevés dologban lehetünk biztosak. Aligha nyílik meg annak a lehetősége, hogy Ukrajnát gyorsított eljárásban vegyék fel a szövetség tagjai közé. Ugyanakkor valószínű, hogy létre hívják a „NATO-Ukrajna Tanácsot", mely a katonai együttműködést hivatott még szorosabbra fűzni. A zárt falak mögött viszont biztos, hogy le fogják vonni a kudarcba fulladt ukrán offenzíva tanulságait.
Ha fel szeretnénk mérni, hogy ez milyen következményekkel jár, a tetteket kell majd figyelnünk, nem a sajtótájékoztatókat. Érdekes lesz, hogy miképp változik az Ukrajnának nyújtott támogatás mértéke – ha változik egyáltalán – a vilniusi csúcsot követő hetekben.
