Rászólnak a románok a magyarokra Temesvárott, ha azok magyarul beszélnek az utcán

Interjút adott a Krónika kolozsvári lapnak Szekernyés János nyugalmazott újságíró, temesvári magyar helytörténész. A lap emlékeztet rá, hogy az Európa kulturális fővárosa címet viselő bánsági regionális központ, Temesvár multikulturalizmusáról szól a román politika és sajtó. Szekernyés szerint a valóság ezzel szemben az, hogy Temesvár a nyolcvanas években egynyelvű, román várossá vált, ahol már nem jellemző a régi tolerancia. Felidézte, hogy azok a románok, akik a településen nevelkedtek, hozzászoktak Temesvár szellemiségéhez. A baj az újabb betelepülőkkel van, akiket zavar a magyar beszéd. „A villamoson, az autóbuszban, de az utcán is rászólnak néha az emberre, ha magyarul beszél. Értetlenkedve hallgatják, hogy a másik miért beszél magyarul, holott ők a betelepülők..." – mondta a helytörténész.

Temesvár egykor Magyarország fővárosa volt

Szekernyés János – többek között – arról beszélt, hogy a mai fogalmak szerint 1316 és 1323 között

Temesvár volt a korabeli Magyarország fővárosa:

Károly Róbert király a Csák Máté-féle felkelés idején nem érezte magát biztonságban Visegrádon, sem Budán, ezért udvarával ide költözött, innen irányította az ország ügyeit. A magyar királyok a törökveszély miatt legkiválóbb hadvezéreiket nevezték ki temesi ispánnak és Temesvár várkapitányának: Hunyadi Jánost, Kinizsi Pált, Petrovics Pétert, Perényi Pétert és utolsóként Losonczy Istvánt, aki 1552-ben rákényszerült, hogy feladja a várat a töröknek.

Az utolsó magyar várkapitány Losonczy Anna édesapja volt, akihez Balassi Bálint a verseit írta.

A nagyrészt elnéptelenedett Bánságot és vele együtt annak központját, Temesvár 1716-ben szabadult meg az oszmán-török utalom alól. A helytörténész megfogalmazás alapján

Temesvár egyik gyarmatosítót felváltotta a másik. Temesvárt nem szabadították fel, hanem elfoglalták.

A Bánság ezt követően Bécs gyámság alá került, a Habsburgok pedig német ajkú, katolikus sávokat telepítettek be a térségben, miközben a magyarok visszatelepülését megtiltották.

A Bánságot és Temesvárt csupán 1779-ben csatolták vissza Magyarországhoz.

„A Bánság megnevezés is osztrák huncutság, mert a magyar történelemben a Délvidék alsó részeiként tartották számon" – fűzte hozzá a Szekernyés.

A város virágzása az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után indult meg, a „magyar Manchester" névem emlegetett Temesvár az ország második-harmadik gazdasági központja lett. Ezzel párhuzamosan a város többségében sváb lakossága nagyrészt elmagyarosodott.

Így került Temesvár román uralom alá

A helytörténész így folytatta: Temesvár és a Bánság elcsatolása nem ment olyan könnyen, ahogyan a románok szerették volna. A térséget előbb a szerbek szállták meg. A szerbek és a románok között háború robbant ki a Bánságért.

Hogy bizonyítsák a románokkal szembeni számbeli fölényüket, a szerbek 1919-ben nem hivatalos népszámlálást végeztek, ahol a magyar lakosság jött ki többségben.

Ennek magyarázata az, hogy a svábok magyarbarátok voltak: tudták, mire megy ki a játék, így magyarnak vallották magukat. Többször is küldtek sváb delegációt Párizsba, ahol petícióban kérték, maradhassanak meg Magyarországon, ne csatolják el őket.

Megjegyzés: a román hadsereg 1919. augusztus 3-án szállta meg Temesvárt, a város és térsége az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum által vált hivatalosan Románia részévé.

A betelepítések miatt lett román többségű Temesvár

A svábok létszámbeli csökkenése a második világháborút követően kezdődött el, amikor a németeket elhurcolták a Szovjetunióba. Akik megmenekültek, sokan elköltöztek Temesvárról.

A románság beszivárgása már az ötvenes években elkezdődött, de a masszív betelepítés főleg a Ceaușescu-féle erőltetett iparosítással vette kezdetét.

Amit felerősített a svábok Németországba történő exodusa a hetvenes és nyolcvan években.

Naponta több vasúti szerelvény is érkezett a Kárpátokon túli megyékből: a moldvaiakat és az oltyánokat buszba pakolták, és elvitték őket a kiüresedő falvakba, hogy válasszanak házat maguknak

– részletezte a helytörténész.

Szekernyés elmondta, hogy 1965-ben került a Bánság központjába,

temesváriak többsége beszélt románul, magyarul és németül, és sokan értettek szerb nyelven is. Temesváron természetes jelenség volt a többnyelvűség. Emlékszem, gyakran találkoztam a villamoson olyan helyzettel, amikor több nyelven beszélgettek egymással az emberek, váltogatták egymás nyelvét.

Akik itt nevelkedtek, megtanulták mind a három vagy négy nyelvet.

A békés többnyelvűség a nyolcvanas években szűnt meg, amikor az új betelepülőkkel látványos többségbe került a román lakosság.

Magyarország középkori fővárosában ma már nem ildomos magyarul beszélni

A többségi lakosság hosszú évtizedekig elfogadta a magyarokat. Azok a románok, akik itt nevelkedtek, hozzászoktak Temesvár szellemiségéhez. Szekernyés kiemelte:

Igazából az újabb betelepülőkkel van baj, akiket zavar a magyar beszéd. Sajnos, ma már nem jellemző Temesvár régi toleranciája. A villamoson, az autóbuszban, de az utcán is rászólnak néha az emberre, ha magyarul beszél. Értetlenkedve hallgatják, hogy a másik miért beszél magyarul, holott ők a betelepülők...

Román értelmezésben a temesvári multikulturalizmus nagyjából azt jelenti, hogy a román, magyar és német színház egy fedél alatt működik.

Egy fiatal tanárnő találóan megírta, hogy a magyar színházba is főleg fülhallgatós románok ülnek be, mert eleve olyan a darabválaszték. Egy Amerikába elszármazott román rendezőnő darabját mutatták be legutóbb.

Mi köze egy ilyen darabnak a temesvári magyar kulturális örökséghez? Engem és sok temesvári magyart sokkal jobban érdekelne például az, hogy mit tett Hunyadi János a városért

– jegyezte meg a helytörténész.

Véleménye alapján

a helyi magyarság legnagyobb ellensége az elvándorlás. A rendszerváltás utáni években nagyon sokan elmentek, elsősorban a fiatal nemzedékek, akik családot és gyereket vállalhattak volna Temesváron. Ma az ő hiányuk érződik leginkább.

A helyi magyarságnak a kommunizmusban az volt a szerencséje, hogy a masszív román betelepítések mellett jöttek magyarok is Székelyföldről és a Szilágyságból. Mára a magyar utánpótlás megszűnt. Az elöregedő bánsági magyar falvakból alig számíthatunk utánpótlásra. A hatvanas évek végén Temesváron egy belső pártstatisztika szerint 1800 magyar diák tanult, és a számarányuk végig magas volt. Mára ez is megszűnt.

Ha a sok veszteséget összeadjuk, akkor világossá válik, hogy a temesvári magyarság életében eljön az a pillanat, amikor az utolsó magyar jelképesen leoltja a villanyt

– jelentette ki a helytörténész.

Magyarország kormánya segít Temesvár magyarságának

Szekernyés nagyon fontos gesztusnak nevezte, hogy

a helyi magyarság kultúrotthonát, harmincas években felépített „Magyar Házat" az Orbán-kormány támogatásával visszavásárolta.

A temesvári magyar ház épülete Forrás: HETI ÚJ SZÓ

Hozzátette:

Nyilván, ennek szerepe van és szerepe lesz a magyar kultúra megőrzésében. Azonban látni kell, hogyha nem lehet megállítani a magyarság rohamos fogyását, évről évre csak zsugorodunk.

Végezetül közölte: „Ha a Magyar Házról beszélünk, érdemes megemlíteni a két világháború közötti temesvári magyar zsidóság szerepvállalását is. Több gazdag zsidó bankár és iparos ember adta össze a magyar ház felépítéséhez szükséges pénz nagyobb részét, amit a kisemberek által vásárolt téglajegyek ára egészített ki. Az egykori magyar identitású zsidó közösség mára teljesen eltűnt. Akik maradtak, csak románul beszélnek, holott nagyszüleik még magyar identitásúak voltak..."

A Szekernyés Jánossal készült interjú teljes egészében itt olvasható el.

A helytörténész erről ugyan nem beszélt, hogy mindenképp érdemes megemlíteni, hogy Temesvár egyúttal Tőkés László városa is. Ahogy az köztudott,

Tőkés László magyar református lelkipásztor vezetésével indult Temesvárról a Ceaușescu-rezsimet megdöntő forradalom,

1989. december 15-én.