Egy óra alatt három hajót süllyesztettek el egy angol tengerész alól
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Mai kifejezéssel akár torpedómágnesnek is hívhatnánk azt a brit kadétot, akit 1914 szeptemberében egy óra leforgása alatt háromszor süllyesztettek el a holland partoknál. A 15 éves Wenman Wykeham-Musgrave persze nem tehetett róla, hogy elavult, harcra alkalmatlan páncélos cirkálón szolgált. Arról sem, hogy Otto Weddigen német U-boot kapitánynak épp ebben az ütközetben sikerült bizonyítania az addig lenézett tengeralattjárók ütőképességét. Wykeham-Musgrave mindenesetre szerencsés csillagzat alatt született, mert egy karcolás nélkül megúszta a három elsüllyesztést, és túlélte a második világháborút is.
Még most is úgy gondolom, nem lehetne frappánsabban dióhéjban összefoglalni kínos kalandunkat Nobby Hopwood, Stilton Cheeswright, Florence Cray, Percy bácsikám, J. Chichester Clam, Edwin, a cserkész és Boko Fittleworth közreműködésével. Vagy, ahogy életrajzíróim minden bizonnyal hívják majd, a Steeple Bumpleigh-i Horror!
P. G. Wodehouse angol író nemcsak az elszegényedett, de továbbra is főúri életmódot élő angol arisztokratákat karikírozta zseniális humorral, de tökéletes hely- és személyneveket is talált ki a műveihez.
Wenman Humfrey Wykeham-Musgrave akár egy Woodehouse-regény főszereplője is lehetne ezzel a tipikus angol pedigrével. 1889. április 4-én született Herbert Wenman Wykeham-Musgrave és Gertrude St. Aubyn Walrond gyermekeként, és bejárta a tipikus birodalmi karriert: tengerészeti iskola, haditengerészeti akadémia, haditengerészeti szolgálat a birodalmi flottában. Tinédzserként már hadihajón szolgált mint kadét. Ahogy akkoriban gúnyolták a leendő tiszteket a Királyi Haditengerészetben, „a legalacsonyabb állati életforma" közösségét gyarapította.
A fiú tizenöt éves volt, amikor kitört az első világháború.
Alig két hónap múlva az Admiralitás a 7. cirkáló harccsoportot a holland partokhoz küldte, köztük a 12 ezer tonnás HMS Aboukir nevű hajót is, amelynek 725 fős, főleg behívott tartalékosokból álló legénységében ott volt Wykeham-Musgrave kadét is. Az egység az Élő csali harccsoport (Live Bait Squadron) gúnynevet kapta a flottában, mert elavult, XIX. századi tervezésű, ún. páncélos cirkálókból állt.
Ezeket ugyan már ellátták páncélövvel, de a védettségük és fegyverzetük elégtelensége csak másodvonalbeli szolgálatot tett volna lehetővé.
A harccsoport Arthur Christian ellentengernagy vezetésével a La Manche-csatorna keleti szakaszának védelmét kapta feladatul, hogy megakadályozza a német cirkálók esetleges akcióit a Franciaország felé tartó konvojok ellen.
Angol kadét - német tengeralattjáró 1-0
1914 szeptember közepén az ellentengernagy két páncélos cirkálót északra küldött, külön őrjáratra, míg a másik három hajóval, a főerővel délnek indult. A viharos időjárás miatt kénytelen volt hátrahagyni a kísérő torpedórombolókat, így szeptember 22-én reggel az eredeti öt helyett három brit hadihajó bukkant fel, védőkíséret nélkül, 22 mérföldnyire (35 kilométer) a holland partoktól – ott, ahol épp egy német tengeralattjáró kezdett életre kelni az éjszakai pihenő után.
Kapitänleutnant Otto Weddigen az előző éjszaka a sekély tenger fenekére vitte az U-9 jelzésű tengeralattjárót, hogy ne dobálják annyira a hullámok. Az U-boot épp akkor emelkedett periszkópmélységbe, amikor a britek védtelen, hármas köteléke nem sietős tempóban, 10 csomós sebességgel (18 km/h) megjelent szinte a németek fölött. Weddigen 06:20-kor egyetlen torpedót lőtt ki 500 méterről a középső hajóra. Ez a tengeralattjáró hadviselésben annyira egyszerű feladatnak számít, mint 5 méterről belőni a labdát az üres focikapuba. Weddigen nem hibázott, a torpedó az HMS Aboukir gépházánál robbant. A cirkáló azonnal megállt és elkezdett oldalra dőlni.
A brit kapitány, John Edmund Drummond azt hitte, a hajója aknára futott, ezért odarendelte a két másik cirkálót a legénység mentésére.
Wykeham-Musgrave kadét és az angol matrózok többsége 06:35-kor beugrott a tengerbe,
miután csak egyetlen mentőcsónakot sikerült leengedni a gyorsan dőlő cirkálóról. Az Aboukir aztán felborult és öt perc múlva elsüllyedt.
Wykeham-Musgrave
úgy úszott, mint az őrült, nehogy a süllyedő cirkáló magával rántsa,
mondta később. Addig tempózott, amíg 07:00-kor elérte a HMS Hogue cirkálót, és a társaival együtt felmászott rá a leengedett mentőhágcsókon.
Angol kadét - német tengeralattjáró 2-0
Még ki sem fújhatta magát, amikor az U-9 mindössze 270 méterről két torpedóval eltalálta ezt a hajót is. A robbanás olyan sérülést okozott, hogy a kapitánya öt perc múlva már kiadta a parancsot: „hajót elhagyni!"
Ez a reggel a tizenöt éves kadét számára a helyzethez való alkalmazkodásról és az újratervezésről szólt.
Wykeham-Musgrave 07:05-kor megint a tengerbe vetette magát,
és elindult a harmadik cirkáló, az HMS Cressy felé. Mire odaért, és felmászott a fedélzetre, a Hogue időközben már el is süllyedt. Wykeham-Musgrave ismét kezdte azt hinni, hogy végre biztonságban van, amikor az U-9 a Cressyt is megtorpedózta.
Angol kadét - német tengeralattjáró 3-0
Reggel nyolc előtt a hajó átfordult és Wykeham-Musgrave újra a tengerben találta magát – alig több, mint egy óra alatt immár harmadszor.
Ez már az élsportoló tinédzsernek is sok volt. Ahogy megkaparintott egy gerendát, amely a három elsüllyesztett hadihajó egyikéről került a tengerbe, majdnem elájult. Félig öntudatlan állapotban talált rá egy holland halászhajó, amely végül tényleg kimentette.
Wykeham-Musgrave még tizenöt évig szolgált a Királyi Haditengerészetben, aztán leszerelt. 1939-ben hívták vissza, és a második világháborút kapitányi rangban fejezte be. 1989-ben, kilencvenéves korában halt meg.
A három angol hajó elsüllyedése és az 1450 matróz halála megrázta Nagy-Britanniát. Sokan bírálták az Admiralitást, amiért ezeket az elavult páncélos cirkálókat elsővonalbeli szolgálatra küldte, tartalékos legénységgel. A hajók ennek ellenére végigszolgálták az első világháborút, és csak az 1920-as években kerültek a hajóbontóba. Mára egyetlen példány maradt az osztályból, a görög Jeórjosz Avérof, amely múzeumhajóként üzemel Athénban.
