A titkos iratokból sem derül ki, mi okozta a repülőszerencsétlenséget

Hozzáférhetőek lettek az 1980-ban az olasz Ustica szigete felett felrobbant utasszállító repülőgéppel kapcsolatos és eddig államtitoknak minősített olasz diplomáciai és titkosszolgálati dokumentumok, amelyek tartalmát elsőként a La Repubblica olasz napilap közölte kedden.

A Matteo Renzi vezette kormány elrendelte több, évtizedeken át olasz államtitokként kezelt merényletre vonatkozó akták zárolásának feloldását. Az olasz állami levéltár által nyilvánosságra hozott több ezer dokumentum sem adnak választ azonban arra, ki lőtte le a repülőgépet.

Az Itavia olasz légitársaság DC9 típusú gépe 1980. június 27-én Bolognából Palermóba tartott, amikor mintegy hetven kilométerre Szicíliától, Ustica szigete felett felrobbant, és a tengerbe zuhant. A fedélzetén levő 81 ember meghalt.

Annyi biztos, hogy lelőtték

Kezdettől fogva bizonyosnak tűnt, hogy az utasszállítót lelőtték. Az akkor Muammar Kadhafi vezette Líbiára terelődött a gyanú, de a feltételezések között szerepelt az is, hogy az DC9-est amerikai vagy más NATO-vadászgép találta el véletlenül, miközben egy az utasszállító közelében repülő líbiai vadászgépet célzott meg.

1992-ben az olasz ügyészségnek sikerült információkat kapnia Abdel-Hamíd el-Bakkús korábbi líbiai miniszterelnöktől, aki Kadhafit vádolta az olaszok elleni terrorista merénylettel. Erre utalnak Olaszország volt líbiai konzuljának telexüzenetei is, melyek a repülőgép-baleset előtt arra figyelmeztették Rómát, Kadhafi támadásra készül.

Az usticai szerencsétlenség után egy hónappal egy líbiai vadászgép zuhant le a dél-olasz Calabria hegyei felett: az akták szerint a gép darabjait és a pilóta holttestét az olaszok villámgyorsan eltüntették.

Amerikaiak is voltak a közelben

A titkosítás alól feloldott jelentések azt is bizonyítják, hogy a repülőgép lezuhanásakor a Tirrén-tenger övezetében egy amerikai hadihajó és több amerikai vadászgép is tartózkodott. Ezt az Egyesült Államok soha nem ismerte el.

A repülőgép-szerencsétlenséget tisztázni igyekvő olasz bírósági eljárás 2013-ban zárult le, amikor a semmítőszék – a felelősök megnevezése nélkül – az olasz belügyminisztériumot és a közlekedési tárcát az áldozatok családtagjainak kártérítésre ítélte.