Nem sülyesztették el francia fregattok a Villepin kormányt

Vágólapra másolva!
Bizalmat szavazott kedden a francia parlament alsóháza Dominique de Villepin kormányának, az ellenzéki szocialisták által a Clearstream-botrány miatt benyújtott bizalmatlansági indítványt 190 képviselő támogatta, jóval kevesebb a kormány megbuktatásához szükséges 289-nél.
Vágólapra másolva!

A jelenlegi kormány ellen ez volt a harmadik bizalmatlansági indítvány, de semmi esélye nem volt, hogy eredményre vezessen, mivel a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) abszolút többséggel (364 képviselővel) rendelkezik az 577 fős nemzetgyűlésben. "Az önök kormánya nem kormány, hanem csatatér" - mondta Francois Hollande, a szocialisták vezetője a bizalmatlansági indítványt beterjesztve a nemzetgyűlésben.

Jacques Chirac elnök tudtával Villepin 2004 januárjában, még külügyminiszterként, rendelt el titkos nyomozást annak az utóbb hamisítványnak bizonyult listának az ellenőrzésére, amely több mint nyolcszáz közéleti személyiséget kevert abba a gyanúba, hogy a Clearstream luxembourgi pénzintézeten keresztül a francia fregattok 1991-es tajvani eladásából befolyó összeg jutalékát tisztára mosta. A feladattal megbízott Philippe Rondot tábornok 2004. március 17-i kézzel írott feljegyzése szerint az eredeti hamisítványban nem szerepeltek politikusok nevei.

A Clearstream-botrány középpontjába került miniszterelnököt saját belügyminisztere, Nicolas Sarkozy azzal gyanúsította meg, hogy részt vett az ő lejáratására megtervezett manipulációban, amellyel azt próbálták elhitetni: titkos számlákkal rendelkezik külföldön. Ezt a miniszterelnök és az államfő többször is cáfolta.

Amióta múlt hét keddjén Jacques Chirac ismételten megerősítette a kormányba vetett bizalmát, a média és az ellenzék egyre inkább megkérdőjelezte Sarkozy áldozati szerepét, aki ellen a dokumentumok alapján Villepin az államfő tudtával nyomoztatott. Sajtóértesülések szerint Sarkozy legalább másfél éve tud az ügyről, s az elnökválasztásra készülő kormányon belüli rivalizálás jegyében belügyminiszterként a teljes intézményrendszert és a médiát arra használja, hogy saját lejáratásának kormányzati szándékát bizonyítsa.