Amikor nem úgy alakul - félresikerült nyári kalandok

Volt egy tervünk. Az volt a terv, hogy a napsütéses szépidőben meginterjúvoljuk a budapesti utcák hunyorgó népét arról, hogy milyen kalandos, romantikus, felemelő és kedves szerelmi ügyekbe bonyolódtak az elmúlt nyarakon, tehát van-e olyan sztorijuk, mint Sandynek és Dannynek a Grease-ből. Optimista módon azt feltételeztük, hogy biztosan igen, hiszen ez hozzátartozik legalábbis a késő-kamaszkorhoz. Sajnos azonban az anyaggyűjtés napján olyan mennyiségű csapadék kezdett egyenletesen lehullani a városra, hogy közlekedni is nehéz volt, nemhogy az utcán megállítani embereket. Néhányat azért mégis sikerült, de elég hamar be kellett látnunk, hogy ez a meteorológiai helyzet nem az, amikor bárki a nosztalgikus nyári szerelmekre akar emlékezni. Így aztán adaptálódtunk a helyzethez, és kávézókba behúzódva inkább olyan történeteket kerestünk, mint most a sajátunk: amikor egy kellemesnek induló nyári esemény teljesen váratlan fordulatot vett. 

Alap sztorik természetesen a táboros élmények: volt, aki a mostanihoz hasonló időjárás miatt egy hétig ült a sárgára lambériázott társalgóban és tévézett. A hőn áhított lovak, száz méterre a gyerekektől, az istállóban, feltételezhetően valami hasonlóval ütötték el az időt, mindenesetre a két csoport végül sosem találkozott egymással. Ennek az inverze is megtörtént: egy baráti társaság síelni indult a tél vége felé Dobogókőre, és bár jelezte az időjárásjelentés, hogy átmeneti felmelegedés van, ezzel nem igazán törődtek. Mire megérkeztek a hegyre, konkrétan semmi hó nem maradt, sőt: az emlékek odáig szépültek, hogy állítólag rövidujjú trikóban mászkáltak a helyiek a szívcsakra környékén.

Természetesen úgy alakult, hogy hamar szóba jöttek nyáron szövődött szerelmek történetei is - csak éppen olyanok, amelyek viszontagságos körülmények között születtek. Egy fiatal pár például tavaly ismerkedtek meg az egyik fesztiválon, méghozzá egy olyan koncerten, ahová egyébként egyikük sem ment volna el. Csak azért szorongtak mindketten a sátor bejárata mellett, mert kint hatalmas vihar volt, és ez volt az első hely, ahová be tudtak menekülni. Mivel ezzel sokan voltak így, a zenétől függetlenül is pogózás-közeli volt a hangulat, a srác pedig lovagként védte az akkor még ismeretlen lányt.

Persze nem csak az időjárás forgathatja fel a terveket. Egy kicsit idősebb pár néhány éve külföldön nyaralt, szállásukat pedig couchsurfing-gel oldották meg. A házigazda nagyon készséges volt, sőt: reggelit készített nekik, körbevezette őket a városban, satöbbi. Minden jól alakult, amíg egy éjszaka a lány ki nem ment egy pohár vízért. A mosogatóban ugyanis több műanyagtasaknyi vért talált. Igen, vért. Annyira megijedtek, hogy menekülés helyett magukra zárták a hálószobaajtót. Szerencsésen megérték a másnap reggelt, akkor osontak ki, azóta pedig abban reménykednek, hogy történtekre van valamilyen ésszerű magyarázat.

A végére pedig egy jótanács, szintén az érzelmi húrokat pengetni kedvelőknek. Egy fiatalember még fiatalabb korában azzal kereste a zsebpénzét, hogy esténként egy étteremben szórakoztatta a vendégeket gitárzenével. Egyik nap felbukkant a helyen egy gyönyörű, korban hozzá illő (értsd: még fiatalkorú) lányka, a koncert pedig annyira jól sikerült, hogy utána ők ketten boldogan találtak egymásra (melynek tetőpontja egyébként egy csók volt). Másnap a srác délután a környéken sétált, de mielőtt az étteremhez ért volna, futva jött az egyik helybeli: inkább ma kerülje el azt a helyet, mert elég feszült a hangulat. Valami turistát keresnek, aki előző este lekapta a polgármester fiának kiszemeltjét. Tehát a jótanács: ha már elszerettük a polgármester fiának csaját, akkor azonnal lépjünk is le vele.