Most kiderül, mennyire ismeri Rejtő Jenő regényeit

Ma lenne 110 éves Rejtő Jenő. Bár nagyon valószínű, hogy ezt a matuzsálemi kort ő maga sem szerette volna megérni, annál a röpke 38 évnél azért kaphatott volna valamivel hosszabb időt.

Bár amilyen intenzíven élt, abba akár több ember sorsa is beleférne. Ült a Japán Kávéház teraszán (ma Írók Boltja), döntötte magába a feketét, közben mindenféle cetlikre rótta a sorokat. Egyszer egy kiállításon láttam a Piszkos Fred, a kapitány pár kéziratlapját. Egészen apró betűk, az eredeti és a gépelt változat is hemzsegett az áthúzásoktól, korrekcióktól.

Minden mondata aranyat ért

Gyorsan írt (pedig mártogatós tollszárat használt) és nagyon gyakran pongyolán fogalmazott. Nem szerkesztette a szövegeit senki. Sőt, művésznevén P. Howard vagy Gibson Lavery minden mondata aranyat ért. A kávéházban csak letépett pár sort a készülő regényből, egy fiúval átküldte az Andrássy út másik oldalára, a Nova kiadóba, és már dőlt is a pénz. Talán József Attilának is fizetett egy eszpresszót.

Piszkos Fred és a többiek Forrás: kepregeny.blog.hu

Rejtő mindent kipróbált. Színésznek készült, 18 évesen Rákosi Szidi iskolájába járt, de a színpadon nem volt tehetséges. Még Berlinbe is eljutott, hogy ott tanulja a mesterséget, de ez sem jött be neki.

Két évig járta Európát, volt dokkmunkás, házaló, heringhalász és mosogató, Marseille-ben állítólag az idegenlégióba is jelentkezett, de ő korántsem bírta olyan jól a gyűrődést, mint némely regényhőse, úgyhogy hamar leszerelték.

Egy nyilas cikk küldte a halálba

Pedig keménykötésű fickó volt, bokszolni tanult. Egyszer megverte az egyik tanárát, mert az lezsidózta. Annak a szélsőjobbos újságírónak, aki egy cikkel Rejtőt a halálba küldte, sajnos már nem törhette be az orrát.

Rejtő Jenő az 1930-as években Forrás: MTI/Ráfael Csaba

1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lapban jelent meg az írás, amelyben a cikkíró felhívja a figyelmet arra, hogy Rejtő zsidó származása ellenére ír, él és virul, pedig már rég a munkaszolgálaton lenne a helye.

A nagykátai kórházból rángatták ki a beteg írót, és vitték Oroszországba. Alig három hónapra rá, 1943. január 1-jén meghalt. Tizenegy nappal a doni áttörés előtt.

Nem sokkal később Reich Lipótné az alábbi hivatalos táviratot kapta:

„A M. Kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. Pótkeret p.ságtól a mai napon 9655/ptk. 1943. sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19 táb. munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt. A parancsnok megbízásából: Szőts szds. Ker. hg. Tiszt. 1943. január.”

Amúgy Rejtő „Sír (a) felirat” címmel már két évvel korábban megírta saját nekrológját:

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt 36 évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csíra
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hantjaira!

Ámen.