Figyeltünk arra, hogy ne cigányosan beszéljünk

Sipos Pál, Panodráma
Panodráma új darabjának fotóspróbája
Vágólapra másolva!
Színpadra állították Sipos Pál megrontásos sztoriját, a romák elleni támadássorozatot, a sajóbábonyi esetet és a közoktatási törvényt, itthon egyedüliként kísérleteznek az úgynevezett tényszínházzal. A PanoDráma elsősorban EU-s pályázatokból fedezi működését, a Nemzeti Kulturális Alap két éve nem ad nekik egy fillért sem. Lengyel Annával, a műhely művészeti vezetőjével beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

A PanoDráma megtörtént, társadalmi szempontból fontos, tabukhoz, előítéletekhez kapcsolódó eseteket és témákat feldolgozó darabjaiban drámapedagógia és színház hatásmechanizmusát keverik. Az úgynevezett verbatimszínház leginkább az oknyomozó újságíráshoz hasonlít, az alkotók felkutatják az érintetteket, interjúkat készítenek, minden oldalról körüljárják az esetet, ebből az alapanyagból hozzák létre aztán a darabot. Legutóbbi darabjukat, a Más nem történt-et kifejezetten szerettük.

Brutális szembesítés

A verbatim tényszínház Lengyel Anna szerint a legideálisabb az olyan visszásságok bemutatására, melyek hazánkban mindennaposakká lettek: „Különösen érvényes ez arra az esetre, amikor egy kis csoport megátalkodott rasszista találomra kiválasztott cigányokat gyilkol le módszeresen.”
A csapat alapítója és művészeti vezetője ilyen aktuális és mély sebeket okozó események bemutatására nem tud elképzelni olyan drámát, mely megrendítőbb volna az áldozatok saját szavainál.

„Nem tudok jobb leckét elképzelni magunk számára, mint elutazni ezekbe a falvakba és kisvárosokba, a saját szemünkkel látni, milyen megengedhetetlen nyomorban élnek ott az emberek. És nem tudok megrázóbb szembenézést sem elképzelni, mint egy jól szituált, csinos, fiatalos, fehér bőrű negyvenes színésznő szájából hallani azt a monológot, amelyet egy hasonló korú, szikkadt, fogatlan, kilátástalan életet élő, koránál jóval idősebbnek ható, a naptól feketére cserzett bőrű nagymama mesél el az unokáját pofozgató és ismeretlen helyre elzáró rendőrről. A színésznőnek ilyen korú gyermeke van, aki garantáltan nem fog soha olyan helyzetbe kerülni, mint kortársa” – mondja Lengyel.

Jelenet a Más nem történt című darabból Forrás: PanoDráma Facebook-oldal

Az érdekli őket, ami senki mást

Az első ilyen dokumentumdrámájuk 2011-ben a Szóról szóra volt, ami a romák elleni támadássorozatról szólt. „A kutatás során döbbenten tapasztaltuk, hogy az első röpke, felszínes, jobbára szenzációhajhász televíziós érdeklődést leszámítva a legtöbb életben maradt áldozat, elárvult anya, gyermek, nagyszülő, vagy a sokkos állapotban lévő közösség egy-két kivételtől eltekintve senkit sem érdekelt. Pedig a megkérdezettek többsége készségesen, sőt nagyon szívesen beszélt velünk."

Az interjúzásban az egész alkotócsapat részt vett, a három dramaturg Garai Judit, Hárs Anna és Lengyel Anna, valamint az összes színész. Mindannyian megdöbbentek. Ahogy Lengyel Anna fogalmaz: „Nem volt köztünk senki, akinek néhány nap után ne hagyta volna el a száját valami olyasmi, hogy nekem erről fogalmam sem volt. Mert akármennyire felkészültünk a fellelhető források alapján, arra az emberhez méltatlan nyomorra, a gyilkosok hideg szívű számítására, a hatóságok jeges embertelenségére mégsem lehetett készen állni.”

Az egész csapat kimegy terepre

„A színészek jelenléte fontos a közös alkotói folyamat szempontjából is. Legtöbbször mindenki olyan jeleneteket játszott a későbbi darabban, amelynek az általa meginterjúvolt ember állt a középpontjában, legyen ez a gyilkosok munkaadója, Kiss Árpád szerelme, vagy a piricsei családapa, akinek csak azért nem sikerült lemészárolni négy kisgyermekét és feleségét, mert a rájuk gyújtott házból nem jutottak ki, mivel beletört a kulcs a zárba.”

A próbák során a felvett, majd legépelt interjúanyagból folyamatosan készültek szöveg- és jelenetjavaslatok, ezekből válogattak aztán. „Figyeltünk arra, hogy azért az előadásban legyen humor is. Fontos volt, hogy ne illusztráljunk, vagyis például ne cigányosan beszéljen a cigányt játszó nem cigány színész. Hogy ne mozizzunk, vagyis a videóval felvett interjúk sose önmagukban szerepeljenek, hanem a legkülönbözőbb formákban az élő színészi jelenléttel kombinálva.” A cél az, hogy a néző is érintetté váljon a drámai történetekben, ne tudja megteremteni a biztonságos távolságot a színpadtól.

Jelenet Az igazság szolgáiból Forrás: PanoDráma Facebook-oldal

Nyers és sokkoló, mint a valóság

A verbatim műfaj alapelvét a társulat a legeslegszigorúbban értelmezi: egyetlen betűt, egyetlen szócskát, egyetlen névelőt sem változtatnak, ugyanakkor száz órából csinálnak egyet a színpadon, vagyis a kiválasztással, a belső húzásokkal, a sorrenddel nagyon erős dramaturgiai, alkotói döntést hoznak.

„A verbatimszínházban elvégzendő dramaturgiai munka egy átlagos színdarab dramaturgiai feladatának mennyiségben is vagy tízszerese. Persze lényegét tekintve különbözik tőle, kevésbé alkalmazott művészet, itt eredeti alkotói feladatról beszélünk. Más országokban sok szerző saját műveként jegyzi az így készült darabokat. A PanoDrámában nemcsak a három dramaturg végzi ezt a munkát, három visszatérő színészünk, Szamosi Zsófia, Ördög Tamás és Urbanovits Krisztina is” – meséli Lengyel.

A jól szituált pesti nézőknek elakad a lélegzete

Az ilyen valóságszagú színházra sokszor a közönség is különlegesen reagál. „A Trafó közönsége jobbára lélegzetvisszafojtva hallgatta a szövegeket. Két nagyon eltérő társadalmi közeg találkozik ilyenkor, például egy laki nagymama vagy egy piricsei, csirkegyárban dolgozó családapa, aki hat gyerekével és feleségével egy szobában él a falu végén, és a Trafó művelt, jól szituált, budapesti nézői. Hogy előbbieknek barna a bőre, utóbbiaké fehér, az még tán a legkisebb különbség volna, hanem épp arról volna szó, hogy ez önmagában elégnek tűnik egyesek számára előbbiek módszeres legyilkolására.”

A PanoDráma készített darabot a közoktatásról is Tanulni, tanulni, tanulni címmel, ezt 2014-ben felújították, mert nem voltak maradéktalanul elégedettek vele, illetve azért, mert „sok minden történt az oktatásban 2013 szeptember elsejétől kezdve. Mi továbbra is a jelenről akartunk beszélni, ezért változtatnunk kellett. TTT 2014-15 címen ma is játsszuk az új változatot.” – mondja Lengyel.

„A teljes hazai oktatás barbár szétrombolását, az iskolai autonómia, a szabad választás megszüntetését a mai magyar kormányzat és Orbán Viktor legsötétebb bűnének tartom. Ezzel egyetemistákat már sikerült részben elüldözni, részben a szélsőjobb felé taszítani. Ha most valóban megfelezik a gimnáziumi férőhelyeket, és ha ezt mi, felnőtt magyar állampolgárok, szülők, tanárok, egyetemisták birkák módjára szó nélkül lenyeljük, azt a gyerekeink, az unokáink fogják megkeserülni, és az egész magyar kultúrára is végzetes hatással lesz. Tiltakozni tehát most kell. Kell és érdemes. A TTT 2014-2015 leginkább – szintén szó szerinti – szatirikus politikai kabaré formájában hívja fel a figyelmet a közoktatás megmentésének ügyére.”

Jelenet a TTT 2014-2015-ből Forrás: PanoDráma Facebook-oldal

Esküdtszék gimnazistákból

Az igazság szolgál (174/B) című darabjukban az 1200 oldalas tárgyalási jegyzőkönyv és ugyancsak százórányi eredeti interjú képezte a darab gerincét. „Ez egy rendkívül ellentmondásos bűnesetből indult ki. A Magyar Gárda nem sokkal a cigánygyilkosságok után egy autókonvojjal Sajóbábonyra ment provokálni a cigányokat, akik viszont az első autót kis túlzással miszlikbe aprították.

Noha a benne ülőknek csodával határos módon nem esett bajuk, ezúttal nem voltak a történetben ártatlanok – illetve egy valaki mégis: az egyik letartóztatott, Lakatos József evidensen nem volt jelen az esetnél, és az egyetlen tanú, aki rávallott, mert hátulról kapucniban felismerni vélte, később visszavonta vallomását.” Lengyel Anna szerint nagyon összetett feladat volt az igazság kihámozása.

„A miskolci törvényszéknek sem sikerült igazságot szolgáltatnia, mert elfogadta, hogy közösség tagja ellen elkövetett, vagyis gyűlölet-bűncselekménnyel súlyosbítsa vádját az ügyész, ami azt jelentené, hogy a cigányok azért estek volna neki az autónak, mert utálják a magyarokat, nem véve tekintetbe, hogy ők is azok.”

Az igazság szolgáiban civil esküdtszékkel dolgoztak Forrás: PanoDráma Facebook-oldal

Ennél a darabnál a társulat civil esküdtszékkel dolgozott, amelynek tagjai a tárgyaláson elhangzó anyaggal akkor szembesülnek először, és az előadás utolsó fél órájában megvitatják az esetet, majd meghozzák az ítéletet, ha tudják. „Az esküdtszék tagjait az ország minden sarkából hívtuk, és őket drámapedagógusaink készítették fel intenzíven hosszú hétvégi workshopok során. Külföldön helyi civilek, itthon tavaly óta középiskolások adják az esküdtszéket.”

A tanár, aki sorban elcsábította diákjait

A Sipos Pál-sztorit feldolgozó Más nem történt nemcsak Magyari Péter tényfeltáró cikkére, az áldozatok beszámolóira épült, hanem felkértek egy drámapedagógust, Pass Andreát arra, hogy a történet alapján darabot írjon.

„Ezúttal az elsődleges szempont az volt, hogy színházi nevelési csoportunk tagjai, akikkel az elmúlt évben két intenzív workshopon is dolgoztunk, és akik már kisebb, civil jelenlétet igénylő feladatokat más előadásainkban elláttak, most állandó felnőtt színészeinkkel együtt egy olyan darabot hozzanak létre, amely felnőtt közönségnek is játszható, de középiskolásoknak is bemutatható feldolgozó beszélgetéssel vagy foglalkozással együtt.”

A kritikusabban megnyilvánulók is mind egyetértenek abban, hogy a diákok felejthetetlenek a darabban a diákok felejthetetlenek a darabban Forrás: PanoDráma Facebook-oldal

Lengyelék azt szerették volna, ha a Más nem történt gyerek- és fiatal színészei magukénak érezzék az előadást. „A verbatim közvetlen, nyers, bizonyos mértékig brutális módon szembesít a valósággal, a diákokkal nem így akartunk dolgozni. A direktség helyett játékosabb, meseszerűbb, elegánsabb, a fantáziának nagyobb teret engedő formát tartottam megfelelőnek. Pass Andrea nemcsak író és rendező, hanem drámapedagógus is, korban is sokkal közelebb áll a diákokhoz, mint én. A kritikusabban megnyilvánulók is mind egyetértenek abban, hogy a diákok felejthetetlenek a darabban.”

Jelenet a Más nem történt című darabból Forrás: PanoDráma Facebook-oldal

Az állam kivérezteti őket

A hazai független színházi társulatok évek óta nagyon rossz helyzetben vannak, a kiszámíthatatlan állami támogatás miatt állandó anyagi gondokkal küzdenek.

A PanoDráma sincs könnyű helyzetben. „A PanoDráma kategóriájában már másodszor a legmagasabb pontszámmal a legtöbb működési támogatást kapta az évre az Emberi Erőforrások Minisztériumának éves működési pályázatán, ami azonban csak 5 és fél millió forint. Ebből produkcióra egy fillér sem jut. Az NKA úgynevezett szakmai kollégiuma kétszer egymás után valamennyi pályázatunkat lenullázta, csupa olyan kategóriában, melyekben akkor, amikor még valóban szakemberek ültek ezekben a testületekben, mindig nyertünk” – mondja Lengyel.

Pass Andrea és Lengyel Anna a Más nem történt fotóspróbáján Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ebből kifolyólag a csaknem két éve futó komplex színházi nevelési programjukra nem kaptak pénzt, egyedül az egyik szakmai műhelyük költségeit támogatta a Goethe Intézet. „Az NKA-tól ugyanúgy nem kaptunk támogatást a Más nem történt új produkcióként való bemutatására, ahogy a TTT 2014-15 felújítására és továbbjátszására, az európai hírű színházi szakember Andres Veiel meghívására, nemzetközi konferenciánkra, vagy számos külföldi tanulmány- vagy kutatóutunkra, illetve nemzetközi turnéinkra sem.”

Szerinte a döntéshozók nem is látták a darabjaikat

Lengyel Anna szerint ez a kollégium jobbára dilettánsokból és olyan véleményezőkből áll, akik soha semmilyen munkájukat nem látták. „Egy másik kuratórium azzal utasította vissza kiemelt pályázatunkat, hogy amit mi csinálunk, az nem színház, vagyis nem is mérlegelik a pályázatot.

Két éves, 316 pályázóból 7. helyen nyertes, százból 94 pontra értékelt EU-s pályázatunk önrészét szintén lenullázta egy harmadik NKA-s kuratórium egyetlen ülés során, vélhetően az átlagosan egy pályázatra jutó kb. negyed óra alatt, mint mindig, indoklás nélkül. Annak ellenére, hogy a felelős EU-s bírálók részletes, írásos indoklását több hónapon át zajló, rendkívül alapos döntési folyamat előzi meg. Ezzel az NKA megspórolt négy és fél millió forintot, hogy a végén a rendelkezésére álló százból csak hatvankettőt költsön el.”

Az NKA kollégiumai mindent megtettek az utóbbi két évben, hogy ellehetetlenítsék a munkájukat - monjda Lengyel Anna Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az anyagiakon kívül mindent megkap

Lengyel Anna úgy érzi, hogy az NKA kollégiumai mindent megtettek az utóbbi két évben, hogy ellehetetlenítsék a munkájukat, hogy le kelljen húzni a rolót. „Azért nem jártak sikerrel, mert két sikeres EU-s pályázat van mögöttünk, és más nemzetközi forrásokra is sikerrel pályáztunk többször, másrészt én magam lassan négy éve a száznégyezer forintos havi fizetésemen kívül egyetlen rendezésért, produceri munkáért, hazai vagy nemzetközi workshopvezetésért, dráma- és egyéb fordításért, szinkrontolmácsolásért, nemzetközi szimpózium szervezésért és lebonyolításért, kiadványszerkesztésért, turnévezetésért, felolvasószínházi rendezésért sem vettem fel egy fillér gázsit sem.”

Lengyel Anna ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az anyagiakon kívül mindent megkap, amit egy ilyen kivételes alkotócsapat vezetése jelenthet. „Független és szabadon gondolkodó színészekkel dolgozom; színházi nevelési programunk diákcsapata egytől egyig sugárzó, tehetséges fiatalokból áll, hajdani tanítványaim, Garai Judit és Hárs Anna dramaturgok ma is alakítják a PanoDráma arculatát.”

___

A Más nem történtet március 7-én, szombaton adják elő a Hátsó Kapuban 17 és 20 órakor.