Jó kis olasz család voltunk veszekedésekkel, ordibálásokkal

Csákányi Eszter interjú Kling Józsefnek  január-én Csákányi Eszter interjú Kling Józsefnek  január-én
Csákányi Eszter interjú Kling Józsefnek január-én
Vágólapra másolva!
Olasz stílusú családjában sokat veszekedtek, ordibáltak, de a legfontosabb elv az volt, hogy mindenki azt csinálja, amit szeret. Apja nagy magyar színész volt, és belőle is az lett. Bár nem végzett főiskolát, az ország legjelentősebb, leghaladóbb társulataiban játszott: a legendás kaposváriban, majd Pesten a Katonában, később a független Krétakörnél, mostanság pedig Pintér Béla társulatában. Csákányi Eszterrel múltról és jelenről beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

Az interjú röviden:

  • Rudi és apám sokszor beszélgetett arról, milyen érdekes lett volna, ha szüleik a határ másik felén maradnak. Akkor most a Burgtheater teraszán kávézgatnánk, mondogatták.
  • Van egy nővérem. Tűz és víz vagyunk, csak a vonásaink hasonlítanak. Örök rejtély, hogy különbözhetünk ennyire.
  • Jó kis olasz család voltunk hangos veszekedésekkel, ordibálásokkal.
  • Miután engem a színpad érdekelt, egyáltalán nem voltam elkeseredve, még akkor sem, amikor nem vettek föl a színművészetire.
  • Pintér Béla az ország egyik legizgalmasabb színházcsinálója. Ezt abból is leszűröm, hogy a szakma is ezeket az előadásokat nézi.
  • Nem akarok rendezni, sem színházat csinálni, de szívesen adok tanácsot, és elmondom a véleményemet, ha kérik.

Bővérű színésznő vagy, repertoárodba éppúgy belefér a commedia dell’arte mint a dráma. Lehet, hogy Dalmáciából származó őseidtől örökölted a temperamentumodat?

Apám (Csákányi László színész) szülei burgenlandi horvátok voltak, akik az 1921-es soproni népszavazáson úgy döntöttek, Magyarországon maradnak. Dalmát ősökről nincs tudomásom.

Édesapád, a nagy színész Zsigovits néven született Németújváron, ami most Ausztria. A Zsigovits horvát nemzetség a Dalmát-hegység Adriai tengerhez közeli községéből, Mucsból származott el. Az írások szerint a Splittől 25 kilométerre fekvő településről a 16-17. században menekült el a lakosság a török elől, és talált új otthonra Ausztriában, Németországban, Franciaországban.

Ezt nem tudtam. Csodálatos, köszönöm, hogy kutattál. Somogyvári Rudolf színész is németújvári volt, mint apám, az ő szülei is Magyarországot választották. Rudi és apám sokszor beszélgetett arról, milyen érdekes lett volna, ha szüleik a határ másik felén maradnak. Akkor most a Burgtheater teraszán kávézgatnánk, mondogatták. Nekem az élet megadta, hogy ott kávézzak, mert a Burgtheaterhez tartozó kisszínházban, az Akademietheaterben játszottam Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című darabjának főszerepét.

Akkor most a Burgtheater teraszán kávézgatnánk Fotó: Szabó Gábor - Origo

Azóta is sokszor szerepeltem kint, tavaly például a Wiener Festwochenen Pintér BélaTitkaink című darabját mutattuk be, és akkor is kávéztam a Burgtheater teraszán apámra gondolva. Ezzel kicsit tovább szövöm az álmot, hogy mi lett volna, ha odaszületek. Persze apámmal mindig arra jutottunk, hogy ha Ausztriában marad, nem találkozik anyámmal, vagyis nem lettem volna én. Legalábbis nem az, aki most vagyok.

Elmentél apád szülőhelyére?

Persze, megnéztem a házat, ahol született. Most egy idős néni él benne. Láttam a templomot, ahol megkeresztelték. A meglepő az volt, hogy a pap előhozta a nagy könyvet, amelybe bele volt írva apám elhalálozási dátuma, sőt még a felesége, anyám neve is. Nagyon furcsa volt számomra, milyen hallatlan pontossággal vezetik az osztrákok ezt a könyvet. Apám Budapesten halt meg és mégis minden adat pontosan be van vezetve a németújvári plébánia anyakönyvébe.

Találtál rokonokat Németújváron?

Nem, ott nincsenek, de Vas megyében igen. Nagyon kedves emberek, ünnepekkor mindig beszélünk egymással. Apám bizonyos alkalmakkor elutazott Csákánydoroszlóra és Bőbe, ahol a szülei vannak eltemetve. Ez az utazás mindig nagy program volt neki, mert messzire kellett mennie. Ő jobban tartotta a kapcsolatot a rokonsággal, mint én, de ha van rá lehetőség, én is találkozom velük.

Egyetlen gyerek vagy?

Nem, van egy nővérem. Tűz és víz vagyunk, csak a vonásaink hasonlítanak. Örök rejtély marad számomra, hogy különbözhetünk ennyire, annak ellenére, hogy egy családban nőttünk föl és ugyanazt a nevelést kaptuk.

Egyszóval jó kis olasz család voltunk hangos veszekedésekkel, ordibálásokkal Fotó: Szabó Gábor - Origo

Apáddal milyen volt a viszonyod?

Jó. Igazi apa volt, bár elfoglaltsága miatt nem tudott velünk sokat foglalkozni. Időnként nagyon szigorú volt, persze néha rendet kellett csinálni köztünk. A családi szereposztás jól volt leosztva nálunk, mert anyám és nagyanyám fergetegesen jól kivédte az apai szigorból fakadó dolgokat. Egyszóval jó kis olasz család voltunk hangos veszekedésekkel, ordibálásokkal.

Apád nem volt elkeseredve, hogy színésznek készülsz?

Nem. Különben is balerina akartam lenni, vékony voltam, imádtam táncolni, akkor erősödtem meg, amikor érett lány lettem, és amikor az ember szembesül az alkatával, kénytelen lemondani a nagy szerelemről, a balettről. A szülők arra neveltek bennünket, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van, ami érdekel bennünket, ez nagyon fontos elv volt a családban.

Miután engem a színpad érdekelt, egyáltalán nem voltam elkeseredve, még akkor sem, amikor nem vettek föl a színművészetire. Mentem tovább, a Nemzeti Színház stúdiójában tanultam két évig Pós Sándortól és Bodnár Sándortól, majd a marasztalás ellenére elmentem a kaposvári színházhoz.

Nagyon céltudatosan szerveztem az életemet, egyetlen pillanatot sem áldoztam fel fölöslegesen Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nagyon céltudatosan szerveztem az életemet, egyetlen pillanatot sem áldoztam fel fölöslegesen. Az érték utáni vágy vitt mindig előre, semmire sem vártam soha, mert 18 éves korom óta tudom, hogy ezt akarom csinálni. Alapvetően a mai napig is csak színész akarok lenni. Nem akarok rendezni, sem színházat csinálni, de szívesen adok tanácsot, és elmondom a véleményemet, ha kérik.

Kaposváron 20 évet töltöttél, ott lettél igazi színész.

Ott lettem ember. Ha körülnézel a színházi életben, mindenütt találsz egy kaposvárit, teljesen beteríti a világunkat. Az ott eltöltött idő nyomán kimondatlanul is szövetség jött létre köztünk. Ha bárhol hallom Lázár Kati, Básti Juli, Pogány Judit vagy Máté Gábor nevét, kicsit mindig elérzékenyülök. Ezeket a kapcsolatokat soha nem lehet elengedni, és nem is akarom.

A Katonában is volt tíz jó éved. Miért hagytad ott, meguntad?

Biztosan soha nem mentem volna el, ha nem jön oda rendezni Schilling Árpád. Lorca Bernarda Alba háza című drámáját állította színpadra vizsgarendezésként, és én is játszottam benne. Nagyon megérintett a fiatalsága, a színházfelfogása, és vágytam egy pörgősebb stílusra.

Mikor társulatot csinált, megkérdezte tőlem, van-e kedvem odamenni és a Sirájban (A Krétakör előadásáról, arról a bizonyos pontos j-vel írott pucér sirájról van szó Schilling rendezésében - a szerk.) Arkagyinát. Volt kedvem. Most szabadúszóként játszom a Katonában, az Elnöknők már 19 évada megy, és műsoron van Parti Nagy Lajos A hét asszonyai című monodráma, amelyben mind a hét nő az én hangomon szólal meg. Mindennek örülök, és bízom abban, hogy lesz számomra még munka a Katonában.

Mindennek örülök, és bízom abban, hogy lesz számomra még munka a Katonában Fotó: Szabó Gábor - Origo

Játszottál kőszínházban, dolgozol Pintér Béla független társulatában, hogy látod, mi a különbség a két forma között?

A két színházcsinálás között semmi különbség nincs. Az alternatív vagy független színház abból áll, hogy kevés pénzt kap. A kőszínházban is érdemes kísérletezni, a függetleneknél pedig klasszikust játszani. A szétválasztás teljesen értelmetlen dolog, mindkettőre igen nagy szükség van. Pintér Béla – állítom –, hogy az ország egyik legizgalmasabb színházcsinálója. Ezt abból is leszűröm, hogy a szakma is ezeket az előadásokat nézi. Vannak előadásaik, amelyekre csak előjegyzéssel lehet jegyet kapni.

Tudsz már valamit arról, hogy milyen feladataid lesznek a következő évadban?

Orlai Tiborral, az Orlai Produkciós Iroda vezetőjével Rubin Eszter Barhesz című könyvéből készülő monodrámán dolgozunk, még sok munka van vele. Talán szerepelni fogok a Szegedi Nyári Játékokon, de még nem írtam alá szerződéseket. Ebben az évadban csak egy bemutatóm volt Pintér Bélánál, a BárkiBármikor, ez nekem kevés, legalább kettővel érezném jól magam, pedig úgy tűnhet, hogy sokat játszom.

A BárkiBármikor című színdarab próbáján Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Már említettem, hogy a Katonában A hét asszonyai című egyszemélyes estem megy, a Spinoza Házban Akit az istenek szeretnek címmel állítottam össze zenés estet. A koncert magamról, az idő múlásáról, a túlélésről szól, sokat improvizálok benne, szeretem, örömet okoz nekem is meg a hallgatóságnak is.

Apáddal is többször énekeltél?

Sajnos nem, csak kétszer. Az egyik a Szerelmi láz című filmből a bohóc szám, amelyet annak idején Csortos Gyula és Dajka Margit adott elő, a másik a Van, aki vár című. Pedig apám sokszor énekelt és komolyan csinálta. Azt ajánlom, hogy aki egy ilyen estet össze akar rakni, hallgassa meg a Csákányi László lemezt, amelyen 12 dal hallható 12-féle előadásban. Neki az volt a fontos, hogy mit ad át a közönségnek, és nem a hangfekvés.

Az alternatív vagy független színház abból áll, hogy kevés pénzt kap Fotó: Szabó Gábor - Origo

Régebben, ahogy összeszámoltam, 28 filmben is játszottál.

Igen, aztán csaknem 30 év szünet következett, pedig szeretek filmezni. Most vetítik a mozik Fazekas Csaba Swing című keserédes alkotását, amelyben a három különböző korú, reményt vesztett nő közül játszom az egyiket.

Szerepelek Zomborácz Virág Utóélet című mozijában és az Enyedi Ildikó rendezte Terápia című tévéfilm második évadában, ebben egy pszichiátert alakítok. Nagy reményem, hogy jövőre ismét forgathatok, ugyanis Kincses Réka Berlinben élő rendezőnővel készülünk egy izgalmas mozira, boldog leszek, ha megcsinálhatom. Meglepetésemre fölhívtak a Magyar Rádiótól, hogy Surányi András kortárs drámából készít hangjátékot, és velem akar dolgozni. Ez szintén jó hír, mert idejét sem tudom, mikor rádióztam utoljára.