Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Miért van szüksége egy nagy és híres színháznak marketingre?
Sokan azt hiszik, hogy a jegyek maguktól is elfogynának az előadásokra. Ez egyáltalán nem igaz, a színvonal önmagában sosem garantálja a teltházat.
Egyfelől a törzsközönséget is informálnunk kell arról, mire számíthatnak a következő évadban. A színház sokrétű kínálata miatt azonban nem várhatjuk el egy szűk csoporttól, hogy mindent megnézzen. Ezért az egyes előadásokra mindig különböző összetételű közönséget igyekszünk bevonzani.
A munkaidőnk nagy részében azon agyalunk, hogy milyen rétegeket kellene megszólítani az adott darabbal, és vajon miként érhetjük el őket. Ha ezt nem tennénk, mindig csak ugyanahhoz a szűk körhöz beszélnénk, ami messze nem tudná lefedni a Nemzeti Színház sokszínű műsorpalettáját.
Az előadásában többször hivatkozott felmérésekre és statisztikákra. Tényleg lehet tudományos alapon tervezni a közönség összetételét?
Bizonyos szintig igen. Akárcsak a tudományban, itt is tesztelheted a hipotéziseidet, és ellenőrizheted, hogy mennyire működőképes, vagy esetleg kell-e valamit változtatni. Egyvalamit azonban mindig fontos tudatosítani: mivel a művészet területén mozgunk,
ez sosem lehet hideg klinikai megközelítés.
Más egy kulturális intézményt reklámozni, mint bármilyen egyéb terméket? Miben különbözik egy színház marketingje egy tévékészülék vagy egy politikai párt kampányától?
A lényeget tekintve nem különbözik, mert az eszközök és a módszerek ugyanazok. Mindig az adott termék egyediségét kell közvetítened, és ebből a szempontból nem sokat számít, hogy mi a termék maga. Mikor egy tévét vagy egy pártot próbálsz eladni, akkor is a legszélesebb elérésre és a legnagyobb hatásra törekedsz.
A művészet esetében talán annyival könnyebb a dolgunk, hogy itt a termék már önmagában kreatív és izgalmas. Nekünk csak a benne rejlő üzenetet kell láthatóvá tennünk, és eljuttatnunk az arra fogékony emberekhez.
Kötelező színházrajongónak lenni ahhoz, hogy valaki jó színházi marketinges legyen?
Tulajdonképpen igen. Persze enélkül is lehet hatékonyan dolgozni. Én is alkalmazok szakembereket, akiknek korábban egyáltalán nem volt közük a színházhoz. De azért mindig kellenek olyanok a csapatba, akikben megvan a lelkesedés a színház iránt.
Ha hiányzik a szenvedély, képtelenség a színházkedvelők fejével gondolkodni,
és elképzelni, hogy mi hozza őket izgalomba. Márpedig ez elkerülhetetlen részét képezi a munkánknak.
Jól sejtem, hogy mára a Facebook vált az elsőszámú munkafelületükké?
Ez mindig összetett kérdés. Van ugye egy lojális csoport, akik még mindig a nyomtatott műsorfüzetből tájékozódnak. Lehet, hogy régimódinak tűnik, de tényleg leülnek a brosúrával, bekarikázzák a nekik tetsző előadásokat, és csak ezután mennek fel a netre jegyeket foglalni.
A közösségi hálók is fontosak, de az első számú kommunikációs csatornánk még mindig az email, aminek a használatát állandóan próbáljuk megújítani, nehogy ránk unjanak az emberek. Hatalmas szerencse, hogy a legtöbben szívesen nyitják meg a londoni Nemzeti Színháztól kapott leveleiket, és nem spamnek tekintik őket.
Közben persze folyamatosan készülünk arra a közelgő világra, amiben az email jelentősége visszaesik, és más platformok veszik át a helyét.
A Nemzeti Színház a többi londoni színházzal van versenyben, vagy a mozi és a tévé a fő rivális?
Még ennél is tágabb a piac. Bizonyos célcsoportokban egyértelműen versenyzünk a jobbnál jobb éttermekkel, amik bámulatosan elszaporodtak Londonban az utóbbi tíz évben. Egy olyan metropoliszban működünk, aminek elképesztően gazdag a kulturális kínálata, így a magas színvonal mellett mindenképp frissnek és magával ragadónak is kell lenned, ha érvényesülni akarsz.
A színházak természetesen egymás közt is versenyeznek a nézőkért, mégsem riválisként, hanem szövetségesként tekintünk egymásra. Megosztjuk a tapasztalatainkat és az adatainkat egymással, mert mindnyájunkat a színház, mint műfaj általános állapota érdekel leginkább.
Az újításokat kisebb színházakra hagyják, vagy egy ilyen hatalmas forgalmat bonyolító kulturális gyárban is van lehetőség a kísérletezésre?
Szerintem van rá lehetőség. Nyilván kötnek bennünket bizonyos adottságok, amiket nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Például az 1100 férőhelyes nézőtér, amit minden alkalommal meg kell tölteni.
Ebben a méretben azért nehéz igazán vad, kísérleti előadásokkal teltházat csinálni.
Ennek ellenére rendszeresen hívunk meg olyan rendezőket, akik kisebb terekben már bizonyították újszerű látásmódjukat, és ezt nagyobb színpadra is képesek átültetni. Mindenképp szeretnénk kivenni a részünket a feltörekvő tehetségek felkarolásából. Erre van egy külön stúdiónk is, ahol szabadon kísérletezhetnek az alkotók annak súlya nélkül, hogy bármikor be kéne mutatniuk az eredményt színpadon.
Magyarországon gyakori vita, hogy mi a színház igazi feladata: A vegytiszta szórakoztatás vagy a társadalmi problémákra való reflektálás. A londoni Nemzeti Színház hol helyezkedik el ezen a tengelyen?
Három szóban szoktuk összefoglalni a filozófiánkat:
érvényesség, mélység, kiválóság.
Természetesen mindig mondani kell valamit az ország és a társadalom mai állapotáról. Akár közvetlenül, akár történelmi példákon keresztül. Emellett fontos, hogy legyen intellektuális, spirituális mélysége az előadásoknak, erre figyelmeztet a második jelszó.
A harmadik pedig arra, hogy mindezt mindig a legmagasabb művészi színvonalon kell prezentálni. Ez a három határkő jelöli ki tehát a mozgásterünket, ám ezek keretei között hihetetlen sok megközelítés, műfaj és látásmód megfér egymással. Maga a sokszínűség az egyik legfontosabb vonás, amit egy Nemzeti Színháznak fel kell mutatnia a közönség számára.
