Így készülnek a karácsonyra az egyik leggazdagabb országban

Oslo advent
Vágólapra másolva!
A faszénen sül a szarvashúsból készített burger, miközben a levegőben karamella és forralt bor illata terjeng. A tömeg óriási, s a karácsonyi vásárban minden kapható, ami jellemző az északi tájakra. Távolabb, a királyi palota előtt megkezdődik az őrségváltás, miközben a Stortingsgatán csengetve húz el a kék villamos. Advent Oslóban, ahol csodálatos karácsonyi díszbe öltöztetik a belvárost. 
Vágólapra másolva!

Aki közvetlenül karácsony előtt érkezik a norvég fővárosba, már a Gardemoen repülőtéren ízelítőt kap a rá váró hangulatból. Az előcsarnokban szinte a plafonig érő karácsonyfát állítottak fel a norvégok, amelyet igazi díszekkel és káprázatos égősorral tettek még gyönyörűbbé.

Havat nélkülöző adventek az elmúlt két évben

A szerencsés utazó a város központja felé száguldva elmerülhet a havas táj szépségében, bár ebben a tekintetben akad némi pótolnivalója Oslónak. Tavaly és tavalyelőtt sem volt fehér a városi karácsony, csak a település felett magasodó Holmenkollenen akadt némi hó. 2011 decemberében viszont az évszaknak megfelelő hőmérséklettel és hóval várta a szeretet ünnepét Oslo.

Korcsolyapálya Oslóban Forrás: Flickr/Luca Nebuloni

Az utazók többsége ilyenkor hamar telítődik a karácsonyi hangulattal. Pláne akkor, amikor a szállodai szoba asztalán miniatűr műfenyő köszönti a fáradt vándort. Errefelé az évnek ebben a szakaszában igen korán, délután 3 órakor sötétedik, de ezt ilyenkor senki sem bánja. A nap eltűnésével ugyanis teljes pompájában ragyog a szinte teljesen kivilágított és feldíszített norvég főváros.

A fahéjas tea levesz a lábamról

2011 aranyvasárnapját megelőző szombaton délelőtt szinte hullámzott a tömeg a főváros sétálóutcáján, a Karl Johans gatén. A pályaudvartól indulva sodródtam az emberekkel. Balra tőlem Észak-Európa minden bizonnyal leghatalmasabb gumicukor- és aszaltgyümölcsárusa húzódott meg az egyik árkád alatt. A boltba belépve a helyben készített fahéjas tea illata szinte levett a lábamról. Hát még az íze! A kinti mínusz 5 fokos hidegben jól esett kortyolgatni a mézédes folyadékot, miközben az embertömeg megrohamozta az összes boltot.

Ekkor már a vége felé járt a karácsonyi vásár, amelynek hagyományos helyszíne a Spikersuppa, vagyis az Oslo központjában elterülő parkosított főtér. Ez persze nem azt jelentette, hogy a különféle sátrakban már semmit sem lehetett kapni, sokkal inkább azt, hogy az eladók mintha picit fáradtabban állták volna a sarat, akarom mondani a havat. A gyerekek körében a legnagyobb kedvencnek a hurkapálcikára erősített és mézbe mártott alma, valamint a cukorbevonattal ékesített mézeskalácsszív számított, a felnőttek pedig a helyben sütött rénszarvasburgert fogyasztották szinte megszámlálhatatlan mennyiségben.

A rénszarvasból készített burger a norvégek kedvence Forrás: Flickr/Kristine Lowe

A piac ekkor már egy hónapja tartott nyitva, hiszen Norvégiában a hagyományok szerint november közepén kezdik meg a karácsonyi előkészületeket. (2014-ben a karácsonyi vásár november 20-án délelőtt 11 órakor nyitotta meg kapuit, és idén egészen december 21-ig, azaz Aranyvasárnapig várja a látogatókat.)

Háztakarítás és süteménysütés norvég módra

Ami a norvég családok karácsonyi előkészületeit illeti, azt igyekeznek nagyon komolyan venni. Már december elején alaposan kitakarítják házaikat, lakásaikat (az adventi nagytakarítás idén az első vasárnapra, azaz november 30-ra esik), majd nekiállnak a különféle üdvözlőlapok megírásának. Érdekes volt látni, hogy a vásárban is mennyire népszerűek voltak ezek a borítékba tett lapocskák, miközben Magyarországon lassan teljesen elhal ez a szokás, hiszen a kézzel írt lapok helyett szinte mindenki az interneten küldi el jókívánságait.

Egy norvég családnál tett látogatásom során az is kiderült, hogy az északiak jóval az ünnep eljövetele előtt elkezdik sütni a karácsonyi süteményeket. Karácsonyra a norvégok hétféle karácsonyi süteményt sütnek, köztük a lussekattert (amely kimondottan Luca napi édesség, azaz december 13-ra sütik meg. Érdekesség, hogy ez a csemege Svédországból származó sütemény.

Sül a finom lussekatter Forrás: Flickr/kaktuslampan

Készítenek pepperkakét (gyömbéres, fahéjas, szegfűszeges mézeskalács) és a kvite kakemennt (különféle figurákat ábrázoló szárazsütemény) is. A mézeskalács Norvégiában is nagyon népszerű, nemcsak kis figurákat készítenek belőle, hanem házikót is, amelyet fel is díszítenek.

Külön említést érdemel, hogy szinte minden városban van pepperkake-ház verseny. Pepperkake-házat kötelező a gyerekes családoknál csinálni, karamellel ragasztják össze, és tojásfehérjés porcukorral díszítik. Aztán ott van még a Risgrøt, amely tejberizs és tejszínhab keveréke. Norvégiában e nélkül nem létezik sem advent, sem karácsony.

Julenissen ingyen mézeskalácsot osztogat

De térjünk most vissza a vásárhoz, amelynek színei igencsak szívet melengetőek voltak ezen az „aranyszombaton". Persze ennek is megvan a magyarázata. Norvégiában a téli időszakban nagyon kevés szín dominál, a fő hangsúly általában a szürke égbolton és a fehér havon van, némi élénkséget csak az Oslo környéki erdők zöld fenyői hoznak. Nem véletlen, hogy mind a karácsonyi vásáron, mind a felállított hatalmas karácsonyfán az élénk színek – főleg a piros, a narancssárga és a kék – játszották a főszerepet.

A Mikulás, akit errefelé Julenissennek neveznek, többször megjelent a piaci forgatagban. A gyerekeknek mézeskalácsot kínált (ez azon kevés pillanatok egyike volt, amikor Norvégiában ingyen lehetett hozzájutni valamihez), a felnőtteket teával és forralt borral édesgette maga mellé. A helyi piac szervezői igyekeznek őrizni a hagyományokat, így nem fordulhat az elő, hogy olyan árus keveredik a vásárba, akinek a portékái kilógnának a sorból.

Karácsonyi vásár az oslói városházánál Forrás: Flickr/Eirik Newth

A vásárt elhagyva a Norvég Népművészeti Múzeum (http://www.norskfolkemuseum.no/en/) felé vettem az irányt. A norvég főváros múzeumszigetének is nevezett Bygdøy-félszigetre a 30-as busszal utaztam ki. S bár a belvárosi karácsonyi vásár a főváros legnépszerűbb látványossága, a legnagyobb adventi eseménynek mégis ez a skanzen ad otthont.

Az egykori fűtetős ősi házak között sétálva tényleg úgy éreztem, hogy visszamegyek az időben pár évszázadot. A legnagyobb attrakció az egyik ősi házban volt, ahol népviseletbe öltözött lányok köpülték a rendkívül zsíros és tápláló vajat. Az asztalon elhelyezett kis dobozba 20 koronát (800 forint) kellett bedobni, és az ember máris kenhette a vajat a szintén helyben sütött barna kenyerére. Feledhetetlen pillanatok voltak ezek pár nappal a karácsony beköszöntése előtt.

Bárány fő a gőz felett

Visszatérve még a kulináris élvezetekhez, ha nem is Oslóban, hanem az onnan mintegy 3000 kilométerre északra fekvő Storslettben volt alkalmam enni a norvégok másik hagyományos karácsonyi ételéből, a pinnekjøttból. Mivel ennek az elkészítése testvérek között is három-négy óra volt, így ennek részleteivel nem untatnám önöket. A pinnekjøtt sóban eltett szárított bárányborda, amelyhez a boltokban kis faléceket is árulnak. A lényeg, hogy a lécekből összetákolt tartóra kell tenni a húst, s alatta vizet forralni. A felfelé áramló gőz puhítja meg a bárányt, amely isteni csemege, főleg, ha zöldséget és házi lekvárt is eszünk hozzá.

Így néz ki a fenséges pinnekjøtt Forrás: Flickr/Bernt Rostad

Az Oslóban töltött három nap pillanatok alatt tovaszállt. Este külön élményt jelentett villamosra szállni, és úgy végigutazni a belvároson. A szerelvényen halk karácsonyi zene szólt. A teljes karácsonyi pompában és fényárban úszó Oslo utcáin ekkor már kevesen jártak-keltek. A villamoson is alig utaztak. Az emberek hazatértek szeretteikhez és várták az ünnep, a karácsony eljövetelét.

A lussekatter elkészítése

Hozzávalók:

2,5 dkg élesztő
csipet só
10 dkg vaj
2,5 dl tej
1-2 g sáfrány
1 dl cukor
1 tojás a tésztába
1 tojás a tetejét megkenni
60-70 dkg liszt
mazsola


Az élesztőt kis cukorral és tejjel felfuttatjuk. Közben egy tálba tesszük az olvasztott vajat, a sót, a cukrot, a sáfrányt, a tojást és a tejet, elkezdjük hozzáadni a lisztet. Majd a felfuttatott élesztőt tesszük hozzá, és még annyi lisztet, hogy elváljon a tál falától. Rugalmas tészta lesz. A tálat lefedjük és a tésztát a duplájára kelesztjük. Utána 5 milliméter vastagra kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, a csíkokat sodorjuk, majd elkészítjük a különféle formákat. A tetejét megkenjük a felvert tojással és belenyomkodjuk a mazsolát. Előmelegített sütőben, 180 fokon 25-35 perc alatt szép sárgára sütjük. Nagyon finom, érdekes ízű sütemény lesz belőle.