1982. december 13-án 14 óra 15 perckor csörgött a mecseknádasdi körzeti megbízott telefonja. Batári József főtörzsőrmester a vonal végén Kiss Ferencné hangját hallotta, aki arról beszélt neki, hogy kigyulladt egy ház Hidason, és meghalt egy ember. Ahogy letették, a rendőr azonnal hívta pécsi kollégáit, ahonnan szemlebizottság indult a helyszínre.
A bukovinai Istensegíts községből származó N. Andrásné két héttel később ünnepelte volna az 55-ik születésnapját, de már nem élhette meg. Szomszédai kivonszolták a lángokban álló konyhájából a brutálisan összeégett asszonyt, az égő helyiség melletti szobából pedig a férjét, akinek a füstmérgezésen kívül nem esett baja, aztán hívták a mentőket. Az életmentő akció után a szomszédok megpróbálták a lángokat is megfékezni, amiben a komlói tűzoltók segítettek nekik.
A konyha kiégett, de a ház nem vált teljesen a lángok martalékává.
Az már dr. Herczeg Sándor rendőrorvos előzetes szakvéleménye alapján a helyszínen kiderült, hogy az asszonyt megölték.
A holttest ugyanis nem égett meg annyira, hogy ne látsszanak a fején a sebek,
amelyekről azt lehetett megállapítani, hogy valamilyen fémből készült eszköz miatt keletkeztek. Nem kis sebek voltak ezek, a sérülések egyike meghaladta az 5 centimétert. Miután kijelentették, hogy az asszony gyilkosság áldozata lett, arra jutottak, hogy a tűz sem lehetett baleset. Biztosak voltak benne, hogy szándékosan szította a gyilkosa. Talán azért, hogy brutális tettének nyomait is feleméssze, de hiába.
Arra a döntő kérdésre, hogy a tűz miként keletkezett, s miért nem egyazon helyiségben találtak a mentésben és tűzoltásban serénykedő hidasiak N.-ékre, Borza Endre igazságügyi szakértő adott választ"
- olvasható a Magyar Rendőr 1983. március 12-i számában. Az udvaron találtak egy 20 literes marmonkannát, amiből benzin és olaj keverékét mutatták ki. Amikor a férfi az asszonyra és a körülötte lévő földre borított ebből az anyagból, „a párolgás következtében a légtérbe kerülő benzingőz lángra lobbanásakor elérhetett olyan koncentrációt, amely robbanást idézett elő, s az ekként támadt légnyomás berepíthette N. Andrást a nyitott ajtón keresztül a szobába, ahol a mentésben részt vevők rátaláltak." A gyanú tehát villámgyorsan a bonyhádi kórházban lábadozó férjre terelődött, akire ekkor már rendőrök vigyáztak. Amíg a megyei szakemberek igyekeztek minden bizonyítékot begyűjteni a háznál, a körzeti megbízott mindenkit kikérdezett. Megtudta, hogy a házaspár nem sokkal a tűz előtt vált el és a férfinak a válóperes iratok alapján el kellett volna hagynia a házat. Bár még kórházban volt, de nem volt életveszélyes állapotban, így ki lehetett hallgatni a férfit, akit az ellene szóló bizonyítékok alapján helyben őrizetbe vettek. Nem sokkal később a letartóztatását is elrendelték.
N. András kezdetben csak azt ismerte be, hogy kézzel ütötte meg az asszonyt,
de „a vizsgálótiszt meggyőzte, nincs értelme a további tagadásnak", miután a tetthelyről begyűjtött egyik fémeszközön megtalálták volt felesége vérét. Emellett Dr. Habon László rendőrorvos alezredes, a főkapitányság rendőrorvosi hivatalának vezetője megállapította, hogy
a fején talált repesztett jellegű sérülések a franciakulccsal adott ütésektől keletkezhettek."
Azt már a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének munkatársai írták le a szakvéleményükben, hogy az asszony még élt, amikor a férfi lelocsolta, és meggyújtotta, de már nem volt eszméleténél. Ezután a férje beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy a gyilkosság napján veszekedtek. Az asszony megrúgta a legérzékenyebb pontját, ő pedig dühében felkapta a franciakulcsot és addig ütötte, amíg mozgott. Ezután úgy döntött, hogy kimegy a kannáért és meggyújtja a holttestet, meg a konyhát is. Azt várta, hogy ő is meghal, de nem ez történt.
A légnyomás kirepítette a szobába, ahonnan kimentették, így élte túl a támadást.
A tanúk egybehangzó állításai szerint N.-ék házassága azért futott zátonyra, mert a férfi hihetetlenül fukar volt, s még a gyermekei és unokái elől is elzárta a házukban található harapnivalót"
- írták a szaklapban. Annak ellenére tette ezt, hogy volt mit a tejbe aprítaniuk. A helyszíni szemle bizottság megtalálta a családi betétkönyveket, amelyek alapján 315 ezer forint megtakarított pénzük volt. Ez 1982-ben gyakorlatilag egy egész vagyonnak számított.
(A címlapi kép illusztráció!)