Egy nagyformátumú művész és egy különleges sors emlékére

Reigl Judit

Reigl Judit festőművész, a háború utáni absztrakt művészet, a második párizsi iskola egyik legjelentősebb képviselője öntörvényű és szabad alkotó volt. Budapesten szeptemberben nyílik egy kiállítás műveiből a Kalman Makláry Fine Arts galériában, utolsó magyarországi kiállítása az Ybl Budai Kreatív Házban volt 2019 tavaszán. Portré.

Reigl Judit családtörténete legalább olyan izgalmas, mint élete és művészete.

Apai ágon arisztokrata ősei a francia forradalom idején menekültek el Párizsból és Eszterházán kaptak menedéket a hercegtől. Anyai ágon német ajkú szász faluból származott.

Édesapja hat év szibériai hadifogságból jött haza 1921-ben, befejezte jogi tanulmányait és ügyvédi praxist indított. Reigl Judit Kapuváron született 1923-ban, de édesapja tragikus módon, 1926 karácsonyán szívrohamban elhunyt, miután megkapta a hírt, hogy testvérétől üzleti partnerük kicsalta a család vagyonának utolsó maradványát, a budapesti Duna korzón álló elegáns Bristol szállodát.

Reigl Judit Forrás: Kalman Maklary Fine Arts

A családfő halála után anya és lánya Budapestre költözött a nagycsaládhoz, ami egy fiú és egy lány testvérpár házasodásával jött létre.

Az unokatestvérek testvérként nevelődtek, így az egyke Reigl Judit öt fiúval nőtt fel.

A deklasszálódó család anyagi helyzete akkor sem javult, amikor 1931-ben Judit anyja újraházasodott, de a kislánynak szerető mostohaapja lett. Tőle kapta az első akvarellkészletet és kifestőkönyvet.

Sokszor elmesélte később, hogy milyen boldog nyugalom árasztotta el a kifestőkönyv színezésekor, amit persze nem úgy használt, ahogy a többi kisgyerek, hanem kísérletezett a színekkel és nem maradt a vonalakon belül. Egész életében ellenállt a külső nyomásnak és a saját, belülről jövő szabályaihoz igazodott.

1941-ben kezdte a Képzőművészeti Akadémiát, Szőnyi István volt a mestere. 1946-ban évfolyamtársaival együtt a Római Magyar Akadémia ösztöndíjában részesült, 1948-ban megszüntették pénzük folyósítását és megüzenték, térjenek haza.

Reigl Judit Forrás: Kalman Maklary Fine Arts

Reigl Judit később úgy nyilatkozatott, hitt abban, hogy szükség van rá az új világ felépítésében és személyes oka is volt a hazatérésre, édesanyja betegsége.

Útlevelét már a határon elvették, soha többé nem kapta vissza. Itthon két freskótervet készített, két minisztériumnak, az egyikről a felszabadító szovjet katonákat hiányolták, a másikat azért nem fogadták el, mert nem felelt meg eléggé a szocialista realizmus szabályainak.

Amikor a Május 1-jei felvonulásra óriás portrékat kellett festenie Rákosiról és Gerőről, már javában tervezte a szökését.

Kereste a lehetőségeket miként juthat át a határon, embercsempész kapcsolatokat, információkat gyűjtött a határzárról. Végül a kilencedik terv sikerült, 1950. március 10-én, egy létra segítségével átmászott a vasfüggönyön, átjutott a 35 km-es orosz zónán, és hosszú, többnyire gyalog megtett út után, júniusban érkezett meg Párizsba. Nem volt nála se útlevél, se személyi irat, se pénz, csak a ruha, amit viselt és egy kis vázlatkönyv.

Isteni csoda, belső erő vitt. Olyan energia, amivel később a képeimet is készítettem.

- nyilatkozta erről egyszer a Kalman Makláry Fine Arts Galériában egy beszélgetésen.

Úgy fogalmazott, hogy nem nemzetet váltott, hanem a szabadságot választotta, ahogy a művészetben is mindig az univerzalitást kereste.

Életműve egymástól jól elhatárolható, izgalmas sorozatokból áll. Az ötvenes évek szürrealista korszaka után festett Robbanás, Dominancia központ és Tömbírás sorozat, az életmű leginkább megbecsült darabjai. Reigl Judit gyakran használt zenei hasonlatokat a festészetére, zenét hallgatott festés közben, ritmusra mozgott, akik látták, azt mondják, olyan volt, mintha táncolna.

Makláry Kálmán és Reil Judit műteremben Forrás: Kalman Maklary Fine Arts

Amikor festek, teljes mértékben átadom magam az adott pillanatnak, hangszerré válok. Elveszítem saját magamat, csatorna leszek, hozzáteszek, elveszek, létrehozok.

Nem szeretett beszélni arról, hogyan fest, szerinte a művészettörténészek, esztéták dolga, hogy elemezzék a műveket, ő létrehozza őket.

Szinte sosem használt ecsetet, a Robbanás sorozatot egy S alakban meghajlított függönykarnisból készített eszközzel készítette, amit festékbe mártott, s a legvégén kézzel, ujjaival és tenyerével dolgozta el.

Rásimogatta az utolsó réteget, ahogy ő mondta. Reigl képeinek szó szerint sok rétege, vastagsága van. Egy ideig olyan műtermet bérelt, ahol vigyáznia kellett a parkettára, emiatt elrontott festővásznakat terített le. Évekig taposott a vásznakon, hullott rájuk a festék, megvastagodott és egyszercsak beugrott neki József Attila verse, rájött, ezek félkész művek, amiknek rétegeit visszakapargatva megszülettek a Guano festmények (1959-65).

Életművében ciklusokban visszatért a figuralitás, szeptember 11. emlékére festett egy szériát zuhanó figurákkal, de súlytalanság, az emelkedés és a zuhanás egyébként is alaptémája volt.

Reigl Judit igyekezett távol tartani magát a művészeti piactól,

80 éves kora után fedezték fel igazán, amiben magyar galeristájának, Makláry Kálmánnak fontos szerepe volt.

Kettőjük közt nagyon közeli, baráti kapcsolat alakult ki. Még Rómában, 1947-ben találkozott a fiatal angol művésszel, Betty Andersonnal, akinek Henry Moore fizette római tanulmányútját, kapcsolatuk hatvan éven keresztül tartott. Anderson 2007-es halála után Marcoussisban, az otthonában őrizte hamvait és azt kérte, ha ő is meghal, kettőjük hamvait egyszerre szórják a tengerbe. Hosszú, tartalmas és önazonos életet élt.