A gyerekeket gyerekként kezeljük, nem bűnözőként

Egy VIII. kerületi szolgálati lakásban nőtt fel édesanyjával és nővérével, és már gyerekként sem érdekelték a társadalmi különbségek. Az elfogadás náluk alapérték volt, édesanyja bárkit szívesen látott otthonukban egy teára, vagy csak egy beszélgetésre. Talán emiatt sem volt kérdés az, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni a későbbiekben. Óvodapedagógusként kezdte, azóta közel 30 év telt el, Juhász Péter most a Budapesti Javítóintézet igazgatója.

Jószolgálat-díj

A Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány díja azokat a szociális területeken tevékenykedő professzionális és önkéntes segítőket szeretné elismerni, akik áldozatos és példaértékű munkájukkal sokat tesznek a hátrányos helyzetű társadalmi rétegekért. Az Origo a díj médiapartnereként hetente mutatja be az idei díjazottakat. Juhász Péter egyéni kategóriában, a családokért végzett szociális munkájáért kapott Jószolgálat-díjat.

Juhász Péter hamar rájött, hogy a nehéz körülmények között, a társadalom pereméről érkező gyerekeken kell segítenie. A fővárosi gyermekvédelem vezetősége is felfigyelt a munkájára, így megbízták, hogy dolgozzon a gyermekek Átmeneti Otthonában. Szabadidős szervezőként kezdte, majd nevelő lett. Nem elégedett meg ennyivel, a mai napig folyamatosan képzi magát, így két másik otthon irányítását is rábízták, majd az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság szociális munkás feladatait ugyancsak ő végezte. 2011 januárjában nevezték ki a Budapesti Javítóintézet igazgatójának, de emellett két iskolában tart előadást heti rendszerességgel. Emellett évtizedekkel ezelőtt örökbe fogadott egy drogfüggő kislányt, aki senkinek nem kellett. A barátok kifejezetten ellenezték Juhász Péter ötletét, hogy magához veszi és felneveli a kislányt, de ő hitt abban, hogy tud neki egy jobb életet mutatni, ami sikerült is. Az immár a 30-as éveiben járó nő leszokott a kábítószerről, férjhez ment, született egy kisfiúk, és sikeres a munkájában is.

Hamar rájött, hogy a nehéz körülmények között, a társadalom pereméről érkező gyerekeken kell segítenie Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nincsenek titkok

Kívülről teljesen zárt kapuk, kerítés, szögesdrót, csengetésre egy hölgy kérdezi meg, kihez jöttünk. A bejelentkezés után nyílik is az ajtó, de még alig, hogy belépünk, már a személyi igazolványt kérik. Elsőre talán nem tűnik túl barátságosnak, de aztán az ember beljebb megy, és akkor kap egy olyan képet, amire addig egész biztosan nem számított.

Juhász Péternek nincs kötött munkaideje. Illetve ő maga nem nézi az órát, akkor és ott van, ahol szükség van rá. „Lehet titeket csak őrizni, de én szeretnék ennél többet adni" – ez az alapvető mottója a gyerekekkel kapcsolatban. nem sokkal érkezésünk után épp egy workshop kezdődött: egy pszichológusokból álló csapat töltött el egy napot az intézményben. Mindeközben a gyerekek közül akad, aki iskolában van, vagy munkafoglalkozáson vesz részt. Jelenleg fél házzal működnek, 44 előzetes letartóztatásban lévő kiskorú lakik az intézetben, de ez a szám naponta változik. Bekerüléskor először egy befogadó csoportba kerülnek a gyerekek, itt 30 napot töltenek el, aztán kerülnek a végleges csoportjukba. Minden gyerek esetében felmérik, hogy hol tartanak, személyiségében, oktatásban, a szocializáltság mértékében, aztán ennek alapján kapnak speciálisan, személyre szabott nevelést és oktatást.

Minden gyerek esetében felmérik, hogy hol tartanak Fotó: Csudai Sándor - Origo

„A gyerekeket gyerekként kezeljük, nem bűnözőként, itt ez a legfontosabb. Mi neveljük őket és teljesítjük a gyermekvédelmi és a pedagógiai kötelezettségeinket. Nagyon fontos, hogy a bűnözői szubkultúrából adódó beidegződéseket csökkentsük, mert ők úgy jönnek be, hogy itt majd meg kell védenie magát, ütni kell magáért. A mi célunk, hogy érezze, itt védelmet kap." – mondja az intézet igazgatója.

Az itt lévő gyerekek, habár bűncselekményt követtek el és alapvetően ez egy javítóintézet, kapnak lehetőséget a jobb életre az intézményben. A cél az, hogy ne kerüljenek vissza a bűnözői életbe, életformába, hogy a bekerülés és a kikerülés között pozitív hatások érjék őket. Alapvetően mindenkinél ez a cél, van olyan, aki leérettségizik, de minimum fejlődik ahhoz képest, ahogyan bekerült.

Nem a büntetésben, sokkal inkább a jutalmazási rendszerben hisz Fotó: Csudai Sándor - Origo

„Azok a gyerekek, akiket mi kapunk, mondjuk úgy, hogy 15 éve nem jó irányba tartanak, ezt pedig nem lehet egy hónap alatt helyrehozni. Ha itt eltölt, mondjuk egy vagy két évet és utána átkerül Aszódra (az ottani javítóintézetbe), és ott is eltölt valamennyi időt, akkor jobb eséllyel sikerült a munkánk és lesz valamilyen pozitív eredménye."

Itt tudnak tanulni, ráadásul az együttműködő iskola adja a pecsétet, így nem látszik, hogy a nevelőintézetben tanult, és ezért megbélyegzés sincs. A nehézség abban áll, hogy mindezzel párhuzamosan folyik a gyerekek büntetőügye, így nem mindig kiszámítható, hogy pontosan mennyi időt töltenek el az intézetben. Ha valaki elkezdett az érettségire felkészülni, de időközben áthelyezik például Aszódra, akkor az addigi tanárai ott folytatják vele a felkészülést. Így biztosítható, hogy a megfelelő szakemberek foglalkozzanak a gyerekkel.

„Az a cél, hogy ezeket az embereket, akiknek a büntetése egyszer úgyis lejár, olyan állapotba hozzuk, hogy talán egy picit nyugodtabbak legyünk, hogyha egy villamoson utazunk velük, ha egy lépcsőházban lakunk velük. Ezt csak innen lehet közelíteni, mert ez a valóság. Nekünk ezt szakemberekként kell kezelnünk."

Juhász Péter mindig igyekszik megújulni és a legfrissebb tudás birtokában lenni. Büszke arra, hogy mikor 2011-ben átvette az intézetet, a technikai stábból mentálhigiénés stábot alakítottak, amiben egyetemi oktatók, igazságügyi szakértők dolgoznak, olyanok, akik már letettek valamit az asztalra, de mindig vannak pályakezdők is. A szakmai transzparencia is fontos számára;

„Én mindig azt szorgalmazom, hogy próbáljunk ki új, eddig itthon nem ismert módszereket, halljunk olyat, ami egy brit egyetemen például már van, hozzuk ide, szerezzük meg, ezek általában nem kerülnek pénzbe." Jelenleg is van egy új terve. A konfliktuskezelésben szeretné kipróbálni, mi történik akkor, ha a feleket leülteti szemtől szemben az igazgatói irodában például, hogy nyíltan, egymással beszéljék meg a problémákat.

"A mi célunk, hogy érezze, itt védelmet kap." Fotó: Csudai Sándor - Origo

Meg kell tanítani a strukturált időt

A gyerekek szoros napirend szerint élnek az intézetben. Délelőtt iskolába vannak – az intézményen belül -, vagy valamilyen munkafoglalkozáson vesznek részt. Heti négy napot kell iskolában tölteniük és kettőt dolgozni. Van kertészet, udvar, mosoda, varroda, kézműves műhely, gépműhely és állatsimogató. A gyerekek csoportokra vannak bontva, a csoport létszáma határozza meg, milyen munkát végeznek, ráadásul az egyik legfontosabb szempont, hogy bűntársak semmiféleképpen nem lehetnek azonos csoportban. Így minden tevékenység pár percnyi késleltetéssel történik. A munkáért cserébe – a ténylegesen ledolgozott órákért – pénz is jár. „Van, aki töpörtyűt kért, van, aki cipőre gyűjt, kinek mi" – teszi hozzá Juhász Péter. A megkeresett pénzen a nevelők veszik meg a gyerekeknek azt, amit kérnek.

A konfliktuskezelésben szeretné kipróbálni, mi történik akkor, ha a feleket leülteti szemtől szemben Fotó: Csudai Sándor - Origo

„Nagyon fontos, hogy a gyerek megszokja a rendszert, a munkát, azt, hogy reggel felkel és elmegy dolgozni vagy az iskolába. Abban a pillanatban, hogy nincsen strukturálva az idejük, már nehezebben kezelhetőek, mert nekik nincsenek kialakult szokásaik, napi feladataik, nekik ezt is meg kell tanítani." – vagyis minden idejüket be kell osztani, véli az igazgató.

Maga az intézmény, - ahogy kísérjük az igazgatót az épületen belül - sok mindent elárul. Például a falakon a gyerekek festményei, rajzai láthatóak, a szobáik - kinek színesebb, kinek kevésbé – falát szintén díszíti valamilyen felirat, de volt olyan szoba, ami tele volt plüssállatokkal, fényképpel a családról, szóval kevésbé volt rideg az egész, mint ahogyan azt az ember talán elképzeli. A munkafoglalkozásokat végignézve is azt látja az ember, hogy ezek a gyerekek valószínűleg csak „rossz helyre születtek", legtöbbjük a szocializáltságából fakadóan tér rossz útra, de ahogy például a kézműves műhelyt megláttuk, azt tapasztaltuk, hogy ott van bennük a tehetség és a kreativitás is. Megkérdeztük Juhász Pétertől, hogy van-e olyan hely, amit nem lehet megnézni az intézmény falain belül, de erre határozott válasza volt: „Nincs olyan területe ennek a háznak, amit ne mutatnék meg. Itt nincs titok, nem is lehet titok. Ez egy gyermekintézmény. Azért vagyunk, hogy a problémákat gyógyítsuk."

Akinek a nulla van, annak bármi kell Fotó: Csudai Sándor - Origo

A gyerekeknek napi ötszöri étkezést biztosítanak; reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora. Egy héten minimum háromszor kapnak meleg vacsorát, ha nem, akkor is jobb minőségű hideg vacsorát. Az igazgató elmondása szerint kivétel nélkül mindegyik gyerek hízik az ittléte alatt, mivel előtte nem volt az életük része a rendszeres táplálkozás, vagy nem így.

Nem büntetés, jutalmazás

Reggel, délben és este szemlét tartanak, ahol minimum egy magas szintű vezető is jelen van a tanárokon és a nevelőkön kívül. Itt értékelik a gyerekek teljesítményét. Pluszt kap a gyerek, ha a kötelezettségein felül teljesített, mínuszt, ha a kötelezettségeinek sem tett eleget és karikát, ha minden rendben volt, a kötelezettségeinek eleget tett. Erre azért van szükség, mert ez alapján sorolják be a gyerekeket a háromszintes fokozatrendszerbe. Juhász Péter ugyanis nem a büntetésben, sokkal inkább a jutalmazási rendszerben hisz. Véleménye szerint az az előremutató hosszú távon, ha a gyereket tudjuk jutalmazni. A fokozatrendszert kéthavonta értékelik ki. Az első fokozat a néző, itt a gyerek a törvény által előírt juttatásokban részesül. A látó már eggyel magasabb szint, itt a gyerek kap plusz telefonálást, plusz látogatást például. Az értő a legmagasabb fokozat, itt már meg is ölelheti a hozzátartozót, még több telefon, még több látogatás jár, saját privát ruházatát bővítheti.„Lehet saját márkás tusfürdője és stiftje, míg a többiek ennél egyszerűbb szappannal tisztálkodnak. Ez nem rengeti meg a költségvetést, de a gyereknek sokat jelent. Egy tusfürdőnek egy ilyen intézményben presztízse van" – mondja Juhász Péter.

Délután sportolnak, fejlesztő programokon vesznek részt, van például játékterápia, meseterápia, interaktív könyvtárfoglalkozások. Az intézményben sétálva mi is találkoztunk a gyerekekkel. Ilyenkor mindig hangosan, érthetően köszönnek. Nekik mindenhez engedélyt kell kérni attól a felnőttől, aki éppen vele tartózkodik. Juhász Péter korábbi gondozottjai közül is van, aki az intézményben dolgozik nevelőként. Az igazgató szerint kifejezetten jó hatással van a gyerekekre, mivel a nevelőjük is roma és tud egy példát mutatni, hogy lehet az ember normális családapa, normális értékekkel. De van még egy szintén roma nevelő, egy hölgy, aki nem mellesleg profi bokszoló. Juhász Péter szerint ez a női kép azzal együtt, hogy egy viszonylag férfias sport társul hozzá, szintén jó hatással van a gyerekekre. Alapvetően látszik rajtuk a kötődés mind a nevelő, mind az igazgató iránt. Több gyerek is megkérdezte Juhász Pétert, vagy ahogy ők szólítják, Péter bát, hogy bemehet-e hozzá beszélgetni és az igazgató mindenkinek azt felelte, hogy természetesen. Valóban beszélget ezekkel a gyerekekkel és ott van nekik támaszként, segíti őket, ahogy tudja. Minden arcon észrevehető ez. Megvan a kellő szigor, de ugyanakkor érződik a szeretet is, a gyerekek részéről pedig a tisztelet és a szeretet keveréke. Emellett egy panaszláda is ki van téve az igazgatói szoba előtt, így tényleg mindenki kérése, kérdése eljut a címzetthez.„Az a gyerek, aki egy szoros családi kötelékben él és ugyan bűncselekményt követett el, de a szocializáltsága jó, az kevésbé fog kötődni, de azok a gyerekek, akik problémásak, nincs kihez kötődniük, azok mindenbe kapaszkodnak, ha egy fűszálat nyújtok oda, abba is. Az egyik nagyon problémás gyerekünk fogalmazta meg például, hogy tudja, mennyire rosszul viselkedik, de higgyem el, hogy csak azért teszi mindezt, mert neki senkije nincs és nagyon fél, hogy mi lesz vele, amikor innen kikerül, és ő csak azt kéri, hogy hadd jöjjön vissza, és ígérjem meg, hogy tartom vele a kapcsolatot. Egyszóval, akinek a nulla van, annak bármi kell."

De nem csak a bentlakó gyerekek hálásak Juhász Péternek. Rengetegen jönnek őt meglátogatni, ki korábban gondozottja volt, ki a javítóintézetben töltött el időt. Sok gyerek élete változott meg általa, és ezt a legtöbben nem is felejtik el.

"Azért vagyunk, hogy a problémákat gyógyítsuk." Fotó: Csudai Sándor - Origo

„Volt olyan gyerek, aki már szabadult és azóta is jön. Négy és fél év után kiszabadult, én addig minden hónapban mentem be hozzá, utána ő minden héten jött négyszer, ötször, majd lett munkája, most már csak havonta egyszer látogat meg. Mondta, hogy szeretne beszélgetni, és hogy most kapott fizetést, szeretne meghívni ebédre. Nekem az, hogy elmegyek vele ebédelni, nem kerül semmibe, de neki a világot jelentheti."

A Jószolgálat-díjról és a 2017-es díjazottakról ide kattintva olvashat még.