Mi közöst talál a Le Monde Navracsics Tiborban és Darth Vaderben?

Vágólapra másolva!
Orbán Viktor szovjetellenességének oroszbarátsággá alakulásáról ír a New York Times, a belga Le Soir ugyancsak őt ekézi, amiért távolabb viszi Magyarországot az EU-tól. A francia Le Monde pedig azt taglalja, mihez kezd majd biztosságával a korábban a sötét oldalra állt Navracsics Tibor, és megnyugtató eredményre jut. Külföldi lapszemle.
Vágólapra másolva!

Szembeszállt a szovjetekkel, aztán Putyin felé tolta Magyarországot címmel írt riportot Orbán Viktor magyar kormányfő politikájáról a New York Times. A lap szerint 25 éve Orbán Viktor még új politikai csillagként bátran követelte a szovjet csapatok kivonulását, de most, harmadik miniszterelnöksége idején, amikor az ország a NATO- és az EU-tagja ez megváltozott.

"De ami egykor olyan utazás volt, amely megtestesíthette volna a demokratikus kapitalizmus diadalát, egy ország sokkal bonyolultabb történetévé vált, és egy olyan vezető történetévé, aki az azóta eltelt idő során arra jutott, hogy megkérdőjelezze a nyugati értékeket, felszítsa a nacionalizmust és nyíltabban modellként tekintsen Oroszországra."

A lap szerint Orbán lefektetett egy filozófiai elképzelést és indoklást

szemléletmódjához, amely hosszú távú elkötelezettséget jelent az iránt, hogy Magyarországot valami mássá változtassa, mint amire a Nyugat negyedszázada számított.

A New York Times szerint még a legkíméletlenebb bírálói is elismerik, hogy Orbán "meg sem közelíti" Putyint az ellenfelek elhallgattatásában, senki sem vetettek börtönben a kormány bírálata miatt, nincs nyílt cenzúra és nemrégiben az internetadó elleni tömegtüntetést is békén hagyták. "A nyugati bírálatok ennek ellenére erősödnek" és a lap szerint "még egyes konzervatív támogatói is kissé bizalmatlanok azzal kapcsolatban, ahogy Orbán

A francia nyelvű brüsszeli Le Soir is egész oldalas riportban számolt be a magyarországi helyzetről, annak ürügyén, hogy a közelmúltban Budapesten járt a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) jogvédő szervezet küldöttsége. A

című írás főként a sajtó magyarországi helyzetét bírálja, de több más közéleti kérdést is érint, részben a liberális, illetve illiberális demokrácia fogalmával kapcsolatban.

A lap szerint a Fidesz kettős beszédet folytat. Erre egyrészt olyan példát hoz fel, hogy "a Fidesz demokratikusnak mondja magát, de rehabilitálja Horthy Miklóst". Az egykori kormányzó korszakát a Le Soir Horthy "elnökségének" nevezi, és magát Horthyt "a magyar Pétain"-ként minősíti, hogy a francia közegben otthonos olvasó is értse, milyen történelmi alakról van szó. A Le Soir által felhozott másik példa, hogy a magyar kormányzó párt zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, ám olyan hazafias emlékművet emel Budapest központjában, amely jelentéktelennek állítja be Magyarország felelősségét a zsidók második világháború alatti deportálásáért.

A francia Le Monde

címmel írt publicisztikát Navracsics Tibor uniós biztosi szerepéről. A francia lap szerint Navracsics kinevezése a kulturális tárca élére "egyetlen dologra szolgált: megtudtuk, hogy létezik ilyen poszt". A lap szerint a magyar biztos kinevezése "cikk- és publicisztikalavinát" indított el, miután "Orbán Viktor igazságügyi minisztereként a sötét oldalra billentette el a mérleget, egy olyan rezsimben dolgozva, amely semmibe vette a szabadságjogokat, beleértve a kultúrát is". "Navracsics esküszik, hogy megváltozott, mintha Darth Vaderből angyal lett volna".

Kárt azonban a lap szerint nem tud okozni, mert nem miniszter, nincs kinevezési jogköre, és műveket sem cenzúrázhat. Pénzosztó szerepe lesz: 2014 és 2020 között 1,4 milliárd euró felett rendelkezhet. Ennek több mint a fele a filmgyártásra és -forgalmazásra jut, a többit pedig fesztiválokra, színházakra, nemzeteken átnyúló tevékenységeket felkaroló, hálózatokat építő, képzéseket szervező és művészeket segítő alapítványokra költhetik.

A lapnak nyilatkozott Bernard Foccroulle, az Aix-en-Provence-i Operafesztivál vezetője, aki szerint

egy rossz szavára vagy mondatára mindenki ugrani fog, beleértve saját adminisztrációját is. „Navracsicsnak egy szabályozott, kompetensnek és szigorúnak tartott gépezettel kell dolgoznia, ami azt jelenti, hogy a kulturális biztos inkább jóváhagy, mintsem döntéseket hoz - írták.