A pengőt 1927. január 1-jén vezették be Magyarországon. Célja az volt, hogy az első világháború után kialakult gazdasági válságot stabilizálja, mégis a történelem egyik legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. 1946. július 31-ig volt hivatalos fizetőeszköz, majd augusztus elsején a forint váltotta fel.
Indulásakor a pengő legnagyobb címlete a 100-as volt, ám annak érdekében, hogy az időközben elindult hiperinflációs folyamatot fékezzék, egyre nagyobb címleteket adtak ki.
Az infláció 1946 júliusában tetőzött, amikor egy hónap alatt 41 900 billiót romlott a pengő értéke, vagyis az árak átlagosan 15 óránként duplázódtak.
Olyan hirtelenséggel esett a pengő értéke, hogy 1946 nyarán már az utcán seperték a bankjegyeket.
A Növekedés.hu cikke kitér arra, hogy a pengő bevezetését a milpengő, majd az egymilliárd milpengő követte, ám egyik sem hozta meg a várt hatást, így végül bevezették a bilpengőt. Legnagyobb tétele az Egymilliárd B.-pengő, vagyis billió pengős volt. Ez volt a világon valaha kiadott legnagyobb címletű pénz.
Azonban ez a bankjegy a forint bevezetésének köszönhetően már nem került forgalomba.
Az új pénznem bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió (1029) pengőt ért.
A bankjegy ma keresett, hiszen forgalomba nem került, kevesekhez jutott el, keveset nyomtattak belőle. Érdekesség, hogy az egymilliárd bilpengő teljes, 35 példányos felvágatlan ívben, illetve ívtöredékekben is ismert.
Az egymilliárd bilpengő a pengő-rendszer egyik ikonikus darabja, a korszakot gyűjtők rendszeresen keresik, főleg az utóbbi években nőtt meg az érdeklődés nem csak itthon, de a külföldi gyűjtők körében is iránta.
Manapság a börzéken találkozni a bankjeggyel, melyet 300-500.000 forint között kínálnak megvételre, állapottól függően.