Szörnyű körülmények között halt meg Spéter Erzsébet, a rendszerváltás idején pénzt osztogató turbános milliomosnő

Spéter Erzsébet egy tv interjún

1915. július elején született a közelmúlt Magyarországának különc kultúrmecénása, Spéter Erzsébet, aki a saját magáról elnevezett, meglehetősen hányatott sorsú, és nem kevésbé vitatott Erzsébet-díjról vált ismertté. Ő volt a nyolcvanas-kilencvenes évek "amerikás csodabogara", a szocializmus utolsó és a rendszerváltás utáni első évek emlékezetes figurája, aki mindenütt nagy feltűnést keltett excentrikus megjelenésével: különleges turbánjával és túlzottan erős sminkjével. És elviselhetetlen exhibicionizmusával. Alaposan megosztotta a magyar közvéleményt és a támogatni szándékozott művészvilágot egyaránt. Többen tartották a magyar művészekre nézve kínosnak, sőt, egyenesen megalázónak kultúratámogató kezdeményezését, ezért persze sokan kigúnyolták. 

Spéter Erzsébet Beszterce mellett, egy kis erdélyi faluban született 1915. július 1-jén. Édesapja sörgyári igazgatóhelyettes volt, édesanyja pedig több erdélyi napilap külső tudósítója. Kilencen voltak testvérek, ám apja jól keresett, így semmiben nem szenvedtek hiányt. A család később Kolozsvárra költözött, ahol Spéter Erzsébet 17 évesen ifjúsági teniszbajnokságot nyert. Itt pillantotta meg egy tehetős román herceg, aki egyből megkérte a kezét. Tizenöt évet éltek együtt, de a férfi váratlanul meghalt.

Bukarestben ismerkedett meg a későbbi második férjével, egy ott dolgozó magyar diplomatával, akivel 1956-ban átköltöztek Magyarországra, ám itt az életüket teljesen elölről kellett kezdeniük.

Mivel Spéter hat nyelven beszélt, ezért felvették mixernőnek egy pesti szálloda bárjába.

A képre kattintva galéria nyílik Spéter Erzsébetről és az általa alapított Erzsébet-díjról:

Később a Balatonhoz került pincérnőnek, majd az Ibuszhoz üzletkötőnek, így jutott el New Yorkba is. Ott találkozott másod-unokatestvérével, Henry Spéterrel, aki dúsgazdag ember volt, szállodaláncot üzemeltetett. Végül összeházasodtak.

Egy erősen túlsminkelt, turbánt viselő "amerikás" csodabogár

Férje később meghalt, Spéter pedig új célt keresett az életében. Gyermeke nem születhetett, ő viszont mindenképpen nyomot szeretett volna hagyni maga után. „Nem vagyok festő, hogy a vásznaimat képtárakban nézegessék, nincsenek lemezeim, amelyek dalaimat őriznék, szóval nincs utánam semmi, ami elmondaná az utókornak, hogy éltem. Az emberek többsége számára a gyereke a hátrahagyott üzenet. Nekem ez nem adatott meg, kerestem hát, mi lehetne az én értelmes, maradandó üzenetem" – nyilatkozta ezzel kapcsolatban már idős korában.

Így találta ki, hogy Magyarországra való hazatérését követően, 1987-ben húszezer dollárral segíti a Nemzeti Színház felépítését, ami akkor már hosszú ideje húzódott. A kommunista hatalom - az előző, Blaha Lujza téri Nemzeti gyalázatos felrobbantása után - nyilvánvalóan nem akart új, valódi Nemzeti Színházat.

A következő évben további 60 ezer dollárt ajánlott fel erre a célra, illetve a Skála-COOP szervezésében - szintén ugyanebből az indíttatásból - létrejött Nemzeti Téglajegy létrejöttét is támogatta.

A színházért egyébként kiskorától rajongott, bárhol élt – New Yorkban vagy éppen Miamiban – mindenhol bérlete volt az egyik helyi színház első sorába, ott is a középső két székre.

Spéter Erzsébet látogatása a szegedi Erzsébet-gálán 1990-ben Forrás: Nagy László. Móra Ferenc Múzeum - delmagyar.hu

Spéter Erzsébet akkor lett közismert Magyarországon, amikor a nyolcvanas évek közepén szerepelt a kacskaringós politikai múltú Vitray Tamás „Telefere" című műsorában:

szokatlan öltözködésével, szabados viselkedésével az erősen túlsminkelt, feltűnő turbánt viselő nő egycsapásra az érdeklődés középpontjába került.

Az adásban Spéter saját törekvéseinek próbált némi ingyenreklámot megvalósítani, saját személyét pedig a különlegesség csalóka aurájával felruházni. Ennek keretében még szexuális életéről is beszélt benne, de az „Amerikában meggazdagodott magyar ember pénzt osztogat a honfitársainak" üzenete azonnal megragadt a hazai közvéleményben. A mecénás abban a műsorban jelentette be azt is, hogy pénzadománnyal hozzá szeretne járulni a Nemzeti Színház megépítéséhez. Mai szemmel már kissé nevetségesnek tűnhet ez az elképzelés, hiszen egy ilyen nagyságú és jelentőségű épület felállításához az akkoriban nagyjából egymillió forintot érő húszezer dollár nem volt túl nagy segítség, viszont a szocialista kisember szemében hatalmas vagyont jelentett. Mindenesetre VItray Tamás boldogan pukedlizett mellette.

Megszületik az Erzsébet-díj

Később magánvagyonából megalapította a 200 ezer dolláros Erzsébet-díjat a hazai művészek jutalmazására. Pontosabban ennek az összegnek az éves kamatát (6 százalékát) ajánlotta fel a díjazottak számára. A díj értéke 1987. év végi árfolyamon összesen 550 ezer forint körül volt, és ezt több művész között osztották szét.

Spéter Erzsébet hitvallása az általa alapított Erzsébet-díjról

"Hölgyeim és uraim, kedves televízióközönség!
Mielőtt az életműdíjat átadnám, amitől egy kicsit a gyomrom elszorul, pedig kamillateát ittam, mielőtt eljöttem, szeretnék valamit kihangsúlyozottan elmondani, amit tengeren innen és tengeren túlról is szeretném, ha hallanák. Az Erzsébet-díj, akárcsak az olimpia: politikamentes. Se nem jobboldali, se nem baloldali, sem középutas. Magyar."

Az Erzsébet-díjat 1987 és 1994 ítélték oda évről évre a magyar művészvilág - sokszor valóban - legjobbjainak, és mivel a díj pénzjutalommal is járt, nem csoda, hogy sokak szemében nagy népszerűségnek örvendett. Tagadhatatlanul nagy művészek kaptak díjat, így Darvas Iván, Cserhalmi György vagy Udvaros Dorottya.

Lapozzon, a következő oldalon elmeséljük az Erzsébet-díj megszűnésének történetét, továbbá azt, miért halt meg elszegényedve és mindenkitől elhagyatottan Spéter Erzsébet.