Szinte minden, az elmúlt években készült nyugdíjakkal és megtakarításokkal foglalkozó kutatás azt az eredményt hozta Magyarországon, hogy az emberek fontos problémának érzik a nyugdíjat, szívesen tennének rá félre, de semmit, vagy alig tudnak megtakarítani, és azt is későn kezdik el.
Nagyjából ezt az eredményt hozta a Groupama Garancia Biztosító és a GfK Hungária most márciusban készített közös felmérése is, amely azt vizsgálta, hogy a magyar lakosság egyes generációi számára mit jelent az öngondoskodás fogalma, hogyan nyilvánul meg megtakarítási szokásainkban és kiadásainkban, illetve mikor merül fel bennünk először a nyugdíjunk kérdése.
A kutatásból kiderül, hogy az emberek gondolkodásában alapvetően az életkoruk, és ezáltal az élethelyzetük megváltozásából fakadó különbségek okozzák a fő változást. A nyugdíjcélú takarékoskodás 10 éve is és most is az 50–59 éves korosztályban a legmagasabb arányú, ami azért rossz hír, mert ebben a korban már kicsit késő elkezdeni a megtakarítást, pontosabban sokkal többet kell havonta félretenni, mint amennyit fiatalabb korban kellene. Ugyanakkor látható, hogy minden korosztályban sokkal inkább előtérbe kerül a nyugdíjcélú takarékoskodás a 10 évvel ezelőtti időszakhoz képest, ez nyilván nem független attól, hogy a magán-nyugdíjpénztári pillért 2010-ben felszámolták.
A megkérdezettek mindennapi életében a legnagyobb biztonságot az jelenti, ha van biztos munkahelyük és megfelelő jövedelmük, míg utolsó helyen jelölték csak meg az egészségre való törekvést. Annak ellenére, hogy a válaszadók alig több mint fele rendelkezik némi megtakarítással, közel kétharmadukat foglalkoztatja az a kérdés, hogy hogyan tudnának jobban takarékoskodni, és több mint harmaduk rendszeresen vezeti kiadásait.
A válaszadók hatodának – saját elmondásuk szerint – nehézséget okoz megérteni egy pénzügyi szolgáltatás részleteit, ugyanakkor a megkérdezettek több mint negyede pénzügyi téren szakértőnek tartja magát. A megtakarítók kétharmada ugyanis tudatos a pénzügyeit illetően, ezért összehasonlítja a banki ajánlatokat egy-egy befektetési döntés meghozatala előtt. Bár csak ötödük követi folyamatosan figyelemmel, hogy hol tud nagyobb hozamot elérni, ez összefügghet azzal, hogy a megtakarítók több mint fele kockázatkerülő, azaz nem a hozamot, hanem a tőkéje biztonságát tartja elsősorban szem előtt.
A megkérdezettek legnagyobb arányban lakberendezésre, illetve háztartásvitelre költenek. Míg az egyszemélyes háztartásokban a háztartásvitelre fordított költség 31 százalékát teszi ki az éves kiadásoknak, addig a családosok esetében ez az arány kisebb, a kétgyermekes családok válaszai alapján csupán 22 százalék. A válaszadók közel negyedének életében vannak felesleges kiadások. Leggyakrabban az élelmiszerboltban csábulnak el, és vásárolnak valami kényeztető terméket. Sokan említik, hogy takarékosabban bánhatnának a háztartási energiával, míg 40 százalék a dohányzást említi, mint a spórolás lehetséges formáját. A felesleges kiadások lefaragásával átlagosan havi 20 300 forintot tudnának spórolni, amit akár a nyugdíjuk megalapozására is fordíthatnának.
A nyugdíjjal kapcsolatban tíz válaszadóból négyet bizonytalanság jellemez, mert nem tudja, mit is kellene tennie annak érdekében, hogy megfelelő nyugdíja legyen idős korában. A megkérdezettek közel harmada már most is gondoskodik időskori megélhetéséről, míg 35 százalékuk nem is gondolhat ilyen luxusra. A nyugdíjasévekkel kapcsolatban a legtöbben az anyagiak miatt aggódnak, de a betegségektől is sokan félnek.
Idős korukban a válaszadók kétharmada a saját megtakarításait tervezi felélni, az államtól pedig csak 29 százalékuk vár pénzügyi segítséget. Általános vélekedés, hogy a várható nyugdíj nem lesz elegendő a tervezett szükségletekre, és az emberek úgy számolnak, hogy a megfelelő életszínvonal biztosításához átlagosan havi 34 000 forinttal kellene előtakarékoskodni. Garamvölgyi Zoltán, a Groupama életbiztosítási ügyvezető igazgatója szerint ennél sokkal kevesebb is elég lenne, akkor, ha például mindenki rögtön az első keresetétől kezdve félretenne egy kis összeget.