Óriási különbségek a nyaralópiacon

A Dunakanyar a legdrágább, a Tisza-tó a legolcsóbb, a Balaton pedig a legstabilabb árfekvésű a magyarországi vidéki üdülőkörzetek közül. Az FHB Lakásárindex az elmúlt 12 évet elemezte a nyaralók piacán.

Magyarország nyolc üdülőkörzetéből az eltöltött vendégéjszakák száma alapján Budapest és a Balaton régiója jár az élen, a másik hat körzet vendégéjszakáinak száma összesen sem éri el a balatoni körzet mutatóját – derül ki az FHB Lakásárindex legfrissebb felméréséből. A harmadik, negyedik és ötödik helyen hegyvidékeink találhatók, azaz a vizeket megcélzó turizmust uralja a Balaton.

Budapest messze kiemelkedik az összes üdülőkörzet közül, itt kell a legmélyebben a zsebébe nyúlnia annak, aki lakást vagy házat szeretne vásárolni. Az FHB Lakásárindex adatai szerint több tízezer forinttal kell többet fizetni egy fővárosi ingatlan négyzetméteréért, mint máshol az országban. A másik véglet a hátrányos helyzetű, belső periférikus térségben fekvő, hiányos közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Tisza-tó. Az elmúlt időszakban ugyan egyre népszerűbbé vált, de itt kell a legkevesebbet fizetni új otthon vásárlásakor. Ha Budapestet nem számítjuk, akkor a Dunakanyar a legdrágább, itt egy 60 négyzetméteres lakás 11 millióba kerül, miközben a Tisza-tónál már 2,5 millióért is lehet vásárolni.

A Balaton folyamatos népszerűségét mutatja, hogy az egyik legstabilabb lakásforgalom mellett, megbízhatóan tartották árukat az itt fekvő lakóingatlanok. Az FHB Index adatai szerint 2000 és 2012 között, kisebb megszakításokkal ugyan, de emelkedett a négyzetméterre vetített összeg. Hasonlóan stabil árakkal a Sopron–Kőszeghegyalja üdülőkörzet rendelkezett, és a vizsgált 12 éves periódus elején az Alpokalja még drágább is volt a Balatonnál. 2009-től azonban már a balatoni ingatlanok keltek el átlagosan magasabb áron, 2012-ben négyzetméterenként körülbelül 10 ezer forint a tó értékbeli előnye.

Az árak alapján egyaránt a leszakadók közé tartozik a Mecsek és Villány, a Mátra–Bükk és a Velencei-tó–Vértes körzet. Mára átlagosan és négyzetméterenként 50 ezer forintra nőtt a különbség a balatoni üdülőkörzethez képest. A kimondottan üdülőkörzetnek minősülő területek közül a Dunakanyarban fejlődött ki a legnagyobb lakáspiaci buborék, 2005 és 2009 között az árak jelentősen elváltak a Balatonnál tapasztalhatótól, és meredeken követték a fővárosi áremelkedést. Ezt nagyobb mértékű esés követte, így 2012-ben (a balatonihoz képest) már csak 20 ezer forinttal kellett átlagosan többet fizetni egy lakóingatlan négyzetméteréért.

Természetesen a Balatonnál a tópart jelenti a legnagyobb vonzerőt, ami az ingatlanok értékében is megmutatkozik. A parttól távolabbi településeken 5 millió forintos lakóingatlanokhoz is hozzájuthat a vásárló, de a part menti településeken 10 millió forintnál többe kerülnek a lakások az északi és a déli parton is. A kiépült infrastruktúrájú, nemzetközi vonzerejű Hévízen szintén nyolc számjegyűek a jellemző adásvételi árak, bár itt sokszor euróban jelölik meg a vételárat.

A lakásokhoz képest alacsonyabb komfortfokozatú üdülők árainak alakulásánál csak azokat a térségeket vizsgálta az elemzés, amelyekben az évi átlagos tranzakciószám meghaladta a 20 darabot. Ennek a feltételnek csak öt körzet felelt meg. Átlagosan a Balatonnál keltek el a legdrágábban az üdülők, és itt voltak a legváltozékonyabbak is az árak, míg a legkisebb összegért a Mátra–Bükk térségben lehetett üdülőhöz jutni. A legstabilabb árak a Mecsek–Villány környéket jellemezték. A válságban a Velencei-tó–Vértes körzet kivételével mindenhol estek az árak: 2012-ben csak itt voltak magasabbak a 2006-osnál, míg a többi térségben elmaradtak tőle. Különösen kedvezőtlen a helyzet a Dunakanyarban és a Mátra–Bükk körzetben, ahol 2012-ben tovább estek az árak az előző évihez képest.