Négy sokkoló tény az innovációról

Az innovációról sokszor beszélnek úgy, mintha az valami misztikus, nehezen megfogható dolog lenne. Pedig ha néhány törvényszerűséget szem előtt tartasz, te magad is könnyedén építhetsz innovatív csapatot, szervezetet - vagy éppen céget.

Ha vállalkozó vagy, az innováció a barátod. Sőt, sokkal több is annál: az innováció a levegő, amit beszívsz. Ha a vállalkozásod számára az innováció nem fontos, akkor annyit mondhatunk, hogy nehéz időknek nézel elébe.

Az innováció cool, és mindenki olyan csapatban szeret dolgozni, amelyik kreatív, inspiráló, és öngerjesztő módon alkot meg jobbnál jobb, új dolgokat.

Amiről kevesen tudnak (arról nem is beszélve, hogy a tudás alkalmazásához mennyire kevesen veszik a fáradságot), hogy egy nem is túlságosan új kutatás bebizonyította: az innovatív csapat nem egy misztikus valami, amihez a csillagok megfelelő együttállása kell, némi ködös hókuszpókusszal megspékelve, hanem némi tudatossággal és a megfelelő elvek alkalmazásával bárki, akár direkt is képes innovatív csapatot építeni – ha éppenséggel ez a szándéka.

Az amerikai MIT kutatói ugyanis kimutatták: egy csapat vagy szervezet innovációs képessége három, viszonylag egyszerű paraméterre vezethető vissza. Majd kiegészítették a hármat egy negyedikkel, egy tévhit lerombolásával. Mi rögtön ezzel kezdjük:

Egy csapat innovációra való hajlandósága és képessége nincs semmiféle összefüggésben a csapattagok IQ-jával.

Az IQ-t vagyis az intelligenciahányadost csaknem száz éve mérik különböző módokon, és jellemzően arra használják, hogy olyan, nem kézzelfogható emberi tulajdonságokat próbáljanak megmérni vele, mint az „okosság” vagy a „kreativitás”.

Joggal gondolhatnánk tehát, hogy ha megfelelő mennyiségű, megfelelően magas IQ-jú embert összezárunk, akkor egy „okos” és „kreatív”, összességében tehát innovációra képes csapatot kapunk eredményül, a valóság azonban szembe megy a megérzéssel.

Az MIT kutatóinak felismerését azóta több neves, amerikai egyetem is megerősítette saját tanulmányaival, külön-külön kutatásokkal is rendre ugyanarra az eredményre jutva.

A kérdés már csak az, hogy ha nem az IQ, akkor mi?

Fogékonyság, társasági szkillek

A különféle csoportok innovációra való képességét vizsgálva arra jutottak, hogy az első fontos kritérium: a csoport tagjai mennyire fogékonyak, és mennyire tudják helyesen értelmezni a csoport más tagjainak nonverbális kommunikációját.

Tehát, hogy feltűnik-e nekik, ha másokat untat, amit mondanak. Vagy ha mások helyeselnek, de valójában nem értenek velük egyet. Vagy ha a véleményük kimondottan idegesíti őket.

A csoport tagjaiban meglévő fogékonyság és a helyzetek helyes értelmezése, valamint az innovációra való képesség között a tudósok közvetlen összefüggést találtak: minél jobban és hatékonyabban működik a nonverbális kommunikáció, annál innovatívabb lesz maga a csoport.

A kommunikáció kiegyenlítettsége

Hasonlóan meghatározó, kritikus elem a csoporton belüli kommunikáció kiegyenlített vagy éppen kiegyenlítetlen jellege.

Ha a csoport képes arra, hogy a tagjai egyenrangúként kezeljék egymást, a beszélgetésekből termékeny viták keletkeznek, amelyeken az érvek súlya, nem pedig az érvek képviselőjének a csoportban elfoglalt hierarchiája lesz a döntő szempont, akkor jó esély van arra, hogy ez a csapat innovatív megoldásokkal rukkoljon elő.

Ha a viták vagy a beszélgetések egyoldalúak, ha a csoport „megmondóemberekre” és követőkre tagolódik, ha bizonyos tagok tudatosan vagy öntudatlanul a háttérbe vonulnak vagy csak egyszerűen mellőzöttnek érzik magukat, akkor ennek a valószínűsége drasztikusan lecsökken. Ez a tény pedig teljesen független attól, hogy a megmondóember esetleg valóban a legokosabb-e mindenki közül.

A nők aránya a csoporton belül

Igen, jól olvastad! Az MIT kutatói harmadik és legfontosabb összefüggésként azt találták, hogy közvetlen összefüggés van a nők csoporton belüli aránya és a csoportok innovációra való képessége között.

Hogy biztosan jól értsd: minél nagyobb egy csoporton belül a nők részaránya, annál innovatívabb lesz maga a csoport.

És hogy ez a nők mekkora részarányáig igaz ez a feltétel? Szinte sokkoló, de a kutatások azt igazolták, hogy ez a tényező a nőknek a csoporton belül betöltött 100 százalékos arányáig igaz.

Most állj meg egy pillanatra: abban a csoportban ahol te dolgozol, mekkora a nők részaránya? És a cég döntéshozói között mekkora az arányuk?

Az egészben az a hihetetlen, hogy miközben ezek a szempontok a világ tudós társadalma előtt már több mint tíz éve ismertek, a gazdasági döntéshozók mintha nem kapkodnák el, hogy a valódi életben is foganatosítsanak közülük egyet-egyet.

Pedig az innováció azért is fontos lenne, mert ez az egyetlen dolog, ami (a közmunkaprogram és az egyéb, két évszázaddal ezelőtti politikusokról elnevezett akcióprogramok látszatmegoldásai helyett) valóban munkahelyeket teremt.

A válság, ami a Nagy Gazdasági Világválság óta a legnagyobb csapással sújtotta a kapitalista gazdaságot több mint öt éve kezdődött, és mostanra hetente hallunk találgatásokat arról, hogy túl vagyunk-e a mélypontján.

Bizonyos adatok szerint igen, mások szerint még nem, de ami egészen biztos: a gazdasági élénkülés egyértelmű jele, az új munkahelyek megjelenése egyelőre nem mutatkozik.

Ennek fényében különösen érdekesen szájízt hagy maga után a következő információ: az elmúlt harminc év nettó új munkahelyeit teljes mértékben olyan, nagy növekedést produkáló (high growth) vállalatok teremtették, amelyek a növekedésük első öt évében voltak.

Mindet.

Száz százalékot.

Nem kormányok, nem a már meglévő multicégek, hanem a fejlődésük korai szakaszában lévő, feltörekvő vállalkozások.

Ezek a vállalatok pedig: innovatívak.