A brit közszolgálati média riportere a bangladesi Ha Meem Sportsware ruhagyára előtt rejtőzve töltötte az éjszakát. Beszámolója szerint a munkát reggel 7 órakor felvevő munkásokat csak hajnal fél háromkor látta kijönni, ami több mint 19 órás műszaknak felel meg.
Ráadásul éjjel egy időre még a portás is otthagyta a fülkéjét, a gyárat pedig rázárta a munkásokra, ami azért különösen súlyos, mert a ruhagyárakban viszonylag gyakoriak a tűzesetek, és a dolgozók nehezen tudtak volna az épületből kijutni.
Az egyik, hajnalban szóra bírt munkás azt mondta, 2 angol fontnak, azaz 720 forintnak megfelelő összeget keresett a műszak alatt, és nagyon fáradt. Kialudni nincs ideje magát, hiszen reggel 7-re jön vissza dolgozni.
Két nappal később az angol riporter egy potenciális üzleti partnernek adta ki magát, és úgy ment be ugyanabba a gyárba. A vezetők körbevezették, és amikor a műszakokról érdeklődött, bemutatták neki azokat a papírokat, amelyek szerint a munkások a kérdéses napon délután fél hatkor mentek haza.
A gyárban egyébként éppen a Lidl áruházláncnak készítettek 150 ezer farmernadrágot. A menedzserek szerint képtelenség, hogy az üzemet rázárták volna a dolgozókra, ilyet soha nem tesznek, a kérdéses esetben pedig egy másik kijárat végig nyitva állt.
A bangladesi dolgozók érdekvédelmi szervezete szerint nem ez az egyetlen gyár, amelyik hasonlóan kreatívan értelmezi a kettős könyvelés fogalmát. A trükköt sokan beveszik, ha a nyugati megrendelő nem jár alaposan utána a részleteknek, akkor könnyen megvezetik.
Bár általánosan elterjedt, hogy a megrendelők elvárják a beszállítóktól a rendes munkakörülmények biztosítását, arra kevesebb lehetőségük van, hogy a hasonló műszakhosszabbításokat leleplezzék.
A Lidl az eset kapcsán kifejtette, hogy eddig 6 millió fontot fektetett a dolgozók munka- és életkörülményeinek javítására, a Ha Meem Sportsware pedig minden gyanúsítást visszautasított.
A BBC értékelése szerint Bangladesben a ruhaipar 4 millió embernek biztosít megélhetést, és ezzel alapvetően átformálja a népesség helyzetét. A gyárak többsége ma már modern és biztonságos, de még így is százezrek dolgoznak veszélyes és illegális körülmények között, hogy a nyugati világot ellássák ruhaneművel.