Hannibal Lecter óta nem láttunk ilyen lenyűgöző elmebeteget

M. Night Shyamalan rendezőről okkal gondolta mindenki, hogy cserbenhagyta a tehetsége. Az évezredforduló környékén az új Spielbergnek kiáltották ki, de a 2004-es A falu óta nem tudott összehozni egy jó filmet, tavalyi horrorját már nem is vetítették a magyar mozik. Most mutatott egy fityiszt, és csinált egy olyan filmet, ami vetekszik A bárányok hallgatnak legfeszültebb pillanataival. A Széttörve sötét humorú, adrenalinpumpáló thriller, aminek jót tesz a B filmes megközelítés. Aki az X-Men filmekben megszerette James McAvoyt, az most egyidejűleg láthatja pszichopataként, nőként és gyerekként brillírozni.

A színészek általában szeretni szokták, ha egy filmben sok szerepet játszhatnak el. Érthető, hisz több legyet üthetnek egy csapásra, megcsillogtathatják színészi képességeik széles spektrumát. Szerephalmozással találkozhatunk vígjátékokban, a szatirikus Dr. Strangelove-tól A bölcsek kövére bohózatáig, míg Jeremy Irons horrorban (Két test, egy lélek), Tom Hardy meg gengszterfilmben kettőződött meg (Legenda). Sorozatokban sem ritka az ilyen: a Tara alteregói-ban Toni Collette egy személyiségzavaros családanyát alakított három évadon át.

James McAvoy a Széttörve című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A Széttörve ez utóbbival áll a legközelebbi rokonságban, főhőse ugyanis egy tudathasadásos férfi, Kevin, akinek elméjén huszonhárom identitás osztozik. Ha ez egy kicsit túlzásnak tűnik, a rendező személye máris magyarázatot ad a pszichológiai túlkapásra: M. Night Shyamalan nem a lélektani realitások oldaláról fogta meg a személyiségzavart, hanem a benne rejlő ponyvalehetőségeket aknázta ki egy észbontóan szórakoztató, adrenalinpumpáló thrillerben.

Kevin ugyanis nem a hőse a Széttörve történetének, hanem a főgonosza: a film legelső jelenetében fényes nappal elrabol három kamaszlányt, köztük a kívülálló Caseyt (Anya Taylor-Joy a The Witch-ből). Túszul ejti őket föld alatti bunkerrendszerében – nesze neked freudi szimbólum a tudatalattiról! –, és elejt pár cseppet sem bizalomgerjesztő, rejtélyes megjegyzést, olyanokat, hogy szent táplálékra van szüksége egy közelgő szörny éhségének csillapítására. Eközben el-elszalad a terapeutájához, dr. Fletcherhöz (Betty Buckley), mert valamelyik énje aggasztó e-mailt küldött az idős nőnek, aki kiemelt esetként kezeli páciensét.

Ez a film egyértelműen a főszereplőn áll vagy bukik. Shyamalan eredetileg Joaquin Phoenixet szemelte ki, aki az önmarcangoló alkatával nehezen emészthetővé, örömtelenebbé tette volna a filmet. James McAvoy ezzel szemben lelkesen használja ki, hogy rokonszenves kölyökképének köszönhetően a nézők még akkor sem fognak undorodni tőle, amikor hideglelős személyiségek másznak elő karaktere bomlott elméjéből.

James McAvoy a Széttörve című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Valószínűleg ez a legjobb alakítás, amit eddig láttam McAvoytól; még sosem játszott ekkora élvezettel, és én sem élveztem ennyire a játékát korábban. Dicséretes arányérzékkel kerüli a ripacskodást, pedig nyílna rá alkalma, ahányszor megjelenik – avagy a film terminológiájával élve, előjön a fénybe – a meleg divattervező, a távol-keleti filozófiát éltető háziasszony, a perverz hajlamait elfojtó kényszerbeteg, vagy a selypítő kisgyerek. Szerencsére Shyamalan is mértéket tart, nem akarja mind a huszonhárom identitást beszuszakolni a száztizenhét perces játékidőbe, erre a három-négy főbb énre szorítkozik.

Shyamalan így aztán megcsinálta a legszórakoztatóbb filmjét A sebezhetetlen óta. A rendező filmjeinek színvonalánál csak a megítélése hullámzóbb: a Hatodik érzék elsöprő sikere után az új Spielbergnek kiáltották ki, amihez nem tudott felnőni, és öt éve még úgy tűnt, végleg elsüllyesztik a százmillió dollárba kerülő, lélektelen blockbusterek. Ám új otthonra talált a költséghatékony horrorokat pártoló, független Blumhouse Productionsnél, és beváltotta a visszatéréséhez fűzött reményeinket, amit a tavalyi A látogatás-sal előlegezett meg.

Anya Taylor-Joy a Széttörve című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A Széttörvé-ben felvonultatja az összes témát, ami valaha foglalkoztatta. Szereplői súlyos múltbeli traumákból próbálnak kilábalni, beleértve Casey-t is, aki épp ezért a három túsz közül egyedül képes megtalálni a közös hangot fogvatartójával, és manipulálni egyik-másik személyiségét.

Az általunk ismert valóság mögül elősejlenek olyan rejtélyek, amiket nem lehet tudományosan megmagyarázni: dr. Fletchert az izgatja a legjobban, hogy az egyes személyiségek hatással lehetnek-e a többire, vagy az otthonukat jelentő testre. (Mi van, ha nem minden személyiség cukorbeteg? Láthat-e egy vak személyiségzavaros egyik identitása?) És ahogy a Jelek-ben vagy A falu-ban, most is egy család egyben tartása a cél, csak jelen esetben a családot a sajátos hierarchia és mitológia szerint felépülő identitások alkotják.

James McAvoy és Betty Buckley a Széttörve című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Ebből is látszik, hogy a film aligha fog hozzájárulni a pszichés személyiségzavarral kapcsolatos közkeletű téveszmék eloszlatásához. Azok után végképp nem, miután átcsap a természetfelettivel kokettáló horrorba. De Shyamalan nem is óhajt mélyenszántó lenni: energikus, gonzó üzemmódban dolgozik, az exploitationön edzett izmait dolgoztatja meg, és nagy adag fekete humorral önti nyakon a feszült emberrablós thrillert, amelyben amúgy egy ruhafogas használatától is leizzadunk. (A legtöbb poén a kilencéves Hedwig-énhez kötődik, egészen groteszk például, amikor a felnőtt McAvoy egy kisgyerek első csókját játszhatja el.)

A B filmes megközelítés könnyen kisiklathatna egy ilyen kényes egyensúlyt igénylő sztorit, nem ez lenne az első eset Shyamalan karrierjében. A finálé környékén közel is kerül hozzá: a szálak összegubancolódnak, a szabályrendszeren repedések keletkeznek, a szörnyfilmes momentumok megtörik a film belső logikáját.

James McAvoy a Széttörve című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Ám a fényképezés formai szigora pályán tartja a szédítően robogó vonatot. Michael Gioulakis (Valaki követ) operatőr kamerája mesterien kezeli a nézőpontokat, snittről snittre változik, kinek a nézőpontjába helyezkedünk bele, mennyit látunk a környezetből. Azt, ahogy a szereplők premier plánban egyenesen a kamerába néznek, utoljára Jonathan Demme alkalmazta ilyen precízen A bárányok hallgatnak hátborzongató macska-egér játékában.

A mélységélességgel, fókusszal való játék pedig a nyitóképtől érzékelteti Casey elszigeteltségét, különbözőségét. Ez az első Shyamalan-film, amit nem egy mindent átértelmező csavar miatt akarok mihamarabb újranézni, csak az operatőri megoldások miatt.

Anya Taylor-Joy, Jessica Sula, Haley Lu Richardson és James McAvoy a Széttörve című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Persze Shyamalan nem is Shyamalan lenne, ha nem rejlene a tarsolyában néhány fordulat. De meg is variálja azért a szokott módszert, és az epilógusra egy olyan meglepetést tartogat, ami másképp fog örömet okozni a rendező rajongóinak, mint a Hatodik érzék legendás csavarja mindenkinek. De e nélkül is hatásos a Széttörve empatikus üzenete, miszerint a megtört emberek a traumáikban lelhetnek titkos erőtartalékra, amivel felülkerekedhetnek a kríziseken. Hogy végül nem az erősségeink, hanem a sebezhetőségünk vezet ki minket a sötétségből a fényre.