Liam Neeson már csak az időnket rabolja
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Az Elrabolva 3 alapból semmilyen kommentárt nem igényelne. Az egyszerűségével hódító első részt követte a felejthető második, és mivel az is sok pénzt hozott, itt van a még laposabb harmadik rész. Liam Neeson harmadszorra is jön, és pár jól irányzott mozdulattal ártalmatlanná teszi az ellenfeleit. Mindenki tudja, hogy körülbelül mire számíthat. A baj az, hogy még ezt az elvárható minimumot sem adja meg a film.
A célratörő, nyílegyenes történetvezetés helyett szappanoperába való családi drámával kell beérnünk, és felesleges, önismétlő párbeszédekben bontakozik ki előttünk a csavarosnak szánt, valójában fantáziátlanságával kitűnő nyomozás. Akciók is vannak, az lenne itt a lényeg, csak legtöbbször alig lehet látni valamit belőlük.
Liam Neeson is érezte, hogy amit lehetett, azt már kihozták ebből a sorozatból. Végül azzal a feltétellel vállalta el a harmadik rész főszerepét, hogy ebben nem rabolnak el senkit. Valóban nem egy emberrablás miatt pöccen be Neeson, csak éppen amit helyette kapunk (orosz maffiózók ráterelik a gyanút, majd a rendőrség üldözőbe veszi a felesége meggyilkolása miatt), az gyatrán és terjengősen van megoldva. Izgulni egy pillanatig sem lehet, csak szörnyülködni, hogy ezt bármelyik délutáni krimisorozat is összeszedettebben tálalta volna.
Az első akadály, amin túl kell lendülnünk, az az Elrabolva 3-at nyitó húszperces jelenetsor. Hiába peregnek előttünk a képek, amiért eljöttünk a moziba, az csak nem akar beindulni. Helyette Neeson eljátssza a tökéletes elvált apát, plüsspandával állít be a lányához, illetve az exfeleségéhez is van pár megnyugtató szava.
Elkezdik kergetni, mi pedig megnyugodhatnánk, hogy Neeson végre akcióban lendült, innentől jó lesz. Ehelyett megkapjuk a filmtörténet egyik legbénább autósüldözését, amit sikerült úgy megvágni, hogy teljesen követhetetlen lett. A későbbiekben leginkább a felesleges jelenetek nehezítik a nyomozást. Például Maggie Grace joghurtvásárlással kezdődő titkos találkozóját a menekülő apjával a lehető legbonyolultabb módon oldják meg, pedig értelme nem sok van, csak még tíz perccel hosszabb lett miatta a film. Amikor egy orosz maffiavezérről (Sam Spruell) elmondják, hogy Afganisztán szovjet megszállásakor a különleges egységben szolgált, akkor egy olyan ordas nagy közhelyet vezetnek elő, amit kifejezetten kínos még sivatagi visszaemlékezős képsorokkal is alátámasztani.
Olivier Megaton (Colombiana, Elrabolva 2) rendezői munkássága abból áll, hogy filmre viszi Luc Besson gyengébb forgatókönyveit. Hiába volt alkalma több filmben is gyakorolnia a rendezést, még mindig nem megy neki.
Az új film egyetlen érdeme, hogy szerepel benne Forest Whitaker, aki álmából felkelve is képes hihetően eljátszani egy nyomozást irányító rendőrtisztet. Ő sem marad azért nevetséges pillanatok nélkül, szegénynek azt tudták kitalálni az írók, hogy kabalából egy sakkbábut szorongasson.
Ezzel együtt is szívesen megnéznénk egy öregedő harcosokról szóló akciófilmet Neesonnel és Whitakerrel, van fantázia ebben a párosban. Megaton és Besson közös produkcióit viszont el lehet felejteni, az Elrabolva 3-mal ugyanis új mélypontra süllyedt az alkotói lustaságon és pénzhajhászáson alapuló együttműködésük.