Újabb Fosse-musical a Miramaxnál

Bob Fosse már életében elérte, hogy úgy tartsák számon az amerikai show-business világában, mint egy zsenit, aki új értelmet adott a musical-színjátszásnak. Fosse előbb koreográfusként, majd színpadi rendezőként, és végül filmesként harcolt azért, hogy az amerikai zenés színház elszakadjon attól a giccstől, ami mindaddig jellemezte, és legalább olyan realisztikus képet fessen a valóságról, mint a prózai műfajok. Fosse két filmje - a nyolcszoros Oscar-díjas Kabaré és a négyszeres Oscar-díjas Mindhalálig zene - mára klasszikus alkotásokká váltak, de mégsem követte őket egy egész irányzat.

Fosse halála után a musical divatjamúlt műfajjá vált Hollywoodban, és csupán a színházakba vonzott látogatókat. Az elmúlt évek két filmes kísérlete, a Moulin Rouge és a Chicago ezért számított kockázatos vállalkozásnak, váratlan sikerük pedig egy új korszak kezdetét jelentheti. Baz Luhrman (a Moulin Rouge rendezője) azzal hódította meg a közönséget, hogy a giccset tökélyre fejlesztette, illetve - korábbi alkotásaihoz hasonlóan - stílust teremtett belőle. Rob Marshall (a Chicago debütáns filmrendezője) pedig inkább Bob Fosse elképzeléseit követve a realizmus irányába mozdult el: alkotása a jelen problémáira, visszásságaira hívta fel a figyelmet.

A Chicago kedvező kritikai, szakmai és nézői fogadtatása előre jelezte, hogy a musical megújult formában létjogosultságot nyert a mozikban. A producerek pedig megérezték a pénz szagát benne. Az elmúlt fél évben több új zenés film terve született meg, melyek közül nem egyet a Chicagó-t gyártó Miramax készít majd el. A mai napon pedig nyilvánosságra hozták, hogy ismét Bob Fosse örökségéhez nyúlnak.

Fosse egyik komoly színpadi sikerét az 1972-ben bemutatott Pippin-nel aratta. A Stephen Schwartz zenéjéből és Roger Hirson szövegkönyvéből készült előadás azonban sok konfliktus árán született meg. Fosse - aki koreográfusként és rendezőként is részt vett a színpadra állításban - ragaszkodott ahhoz, hogy a középkori történet nyersebb, húsbavágóbb legyen, és kigyomlálta belőle a giccset. Ez nemcsak a zeneszerző és a szövegkönyv-író, de a főszereplő ízlésével is ellenkezett, mégis hatalmas sikert aratott. A legrangosabb amerikai színházi díjkiosztón, a Tony Awardson 5 szobrot vívott ki magának, és a kritikák is ajnározva beszéltek róla.

A Pippin a Római Birodalom utolsó korszakában játszódik, címszereplője Nagy Károly császár fia. Pippint hatalma és a kor erkölcse arra készteti, hogy bűnös életet éljen, amit mind a politika, mind a szexualitás terén kiélvez. Egy nap azonban ráébred élete hitványságára, és arra, hogy egyedül az igaz szerelemben születhet újjá.

Harvey Weinstein, a Miramax stúdió tulajdonosa bevallotta, hogy a Pippin megfilmesítése a szívügye: "Akárcsak a Chicagó-t, ezt a produkciót is a saját szenvedélyem hajtja. Majdnem 30 évvel ezelőtt láttam Fosse rendezését az eredeti szereplőgárdával, és felejthetetlen élmény maradt számomra. Mindig is szerettem volna filmre vinni." Az egyik legnagyobb hollywoodi producer tehát most valóra váltja régi tervét, már csak az a kérdés, melyik rendezőre bízza.

Gy. D.