A rémálom több, mint egy rossz álom

A rémálmok tartalmukat és érzelmi hatásukat tekintve is lényegileg különböznek az „egyszerű” rossz álmoktól – állítják kanadai pszichológusok csaknem 10 000 álom elemzése alapján.

A kanadai Montréali Egyetem friss kutatása szerint a rémálmok erősebb érzelmeket váltanak ki, mint azok az álmok, amiket pusztán csak rosszként élünk meg. A rémálmokban azonban nem mindig a félelem játssza a főszerepet, harmadukból hiányzik. Helyette gyakran a lehangoltság, a zavarodottság, a bűntudat vagy az undor a meghatározó.

A rémálmokban sok az erőszak

A kutatók közel 10 000 álombeszámoló közül válogatták ki az elemzésük tárgyává tett 253 rémálmot és 431 rossz álmot. „A rémálmok leggyakoribb összetevője a fizikai agresszió. Jellemző továbbá, hogy a rémálmok olyan intenzitást érnek el, amelyre már felébredünk. A rossz álmokat ezzel szemben inkább a személyes konfliktusok uralják” – írják Geneviève Robert és Antonio Zadra kanadai kutatópszichológusok a Sleep című alvástudományi folyóirat legutóbbi számában.

„Bár téves lenne azt gondolni, hogy ezek valamennyi rémálomban megjelennek, mégis a halál, a betegségektől való félelem és a fenyegetettség a rémálmok leggyakrabban visszatérő témái” – emeli ki a doktori dolgozatának is részét képező közlemény egyik fontos megállapítását Robert. – „Olykor a fenyegetés homályos érzete, maga a baljós hangulat az, amitől az ember felriad. Épp az egyik alanyunk álombeszámolója jut az eszembe: ahogy megpillantott egy faágon ülő baglyot, halálosan megrettent.”

Telihold Budapest felett Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Sokszor már nem is mernek elaludni

Különbségek mutatkoznak a rémálmok jellemző tartalmában férfiak és nők között. Míg a férfiak rémálmaiban sűrűbben szerepelnek áradások, földrengések és hasonló katasztrófahelyzetek, illetve háborús jelenetek, a női rémálmokban a férfiakénál kétszer gyakrabban merül fel a személyes konfliktusok tematikája.

Zadra professzor húsz éve foglalkozik alvásproblémákkal (különösen az alvajárás specialistájaként tartják számon), ám úgy érzi, az alapkérdések – Miért álmodunk? Mi az a rémálom? – továbbra is megoldatlanok. Az egyik feltételezés szerint az álmok a napközbeni viszontagságok katartikus újraélései, egy másik hipotézis viszont inkább az idegrendszerünk egyfajta üzemzavarának tekinti őket. Bármi legyen is az álom, a tudósok egyetértenek abban, hogy kivétel nélkül mindannyian álmodunk, méghozzá az alvás ún. REM (rapid eye movement – gyors szemmozgással jellemzett) fázisában, amely legtöbbünkben három-öt alkalommal ismétlődik éjszakánként. A legtöbben rögtön elfelejtik az álmaikat, míg mások könnyebben visszaemlékeznek rájuk ébredés után. Az emberek öt-hat százaléka panaszkodik ismétlődő rémálmokról.

„Bár a rémálmok látása önmagában nem tekinthető betegségnek, komoly problémát okozhatnak, ha valaki már előre tart tőlük, vagy ha valakit különösen megviselnek érzelmileg. Akik gyakran álmodnak rémeket, sokszor már nem is mernek elaludni, nehogy ismét a legszörnyűbb lidércnyomás kellős közepén találják magukat. Egyes rémálmok konkrétan nap mint nap visszatérnek. A rémálomból felriadó ember képtelen lehet visszaaludni, így végső soron álmatlanságban fog szenvedni” – sorolja a lehetséges következményeket Zadra.

A rémálmok kezelhetők

Az ismétlődő rémálmok hátterében sokszor valamilyen traumatikus esemény áll. Ismeretesek a hazatérő katonák visszatérő álmai, amelyben nyomasztó harctéri élményeik idéződnek fel. Alkohol vagy drogok fogyasztása, illetve ezek megvonása is magyarázhatja a rémálmok gyakoriságát és intenzitását.

A jó hír az, hogy a rémálmok kezelhetők. Vizualizációs technikák segítségével a páciensek megtanulhatnak az álmaikban felmerülő helyzetekbe beleavatkozni, és mentális képalkotási képességüket használva újra felépíteni őket. A szándékosan beiktatott „csavar” lehet az álomlátó életmentő aktusa – például szembeszáll támadójával –, de akár természetfeletti beavatkozás is – mondjuk jön Superman, és az álombéli áldozat segítségére siet.

Álomtár

Robert és Zanda kutatásának egyik célja az volt, hogy különbséget tegyenek a rossz álmok és a rémálmok között. Az alapanyagot annak az 572 vizsgálati alanynak a beszámolói szolgáltatták, akiket arra kértek, egy tematikus kérdőív kipipálgatása helyett készítsenek részletes naplót álmaikról egy kettőtől öt hétig tartó időszakon át. E feljegyzésekből – amelyek némelyike igen részletgazdag – az egyetem nagy „álomtárat” hozott létre.

Nem minden beszámoló egyformán részletes – mondja Robert a kartotékok közt lapozgatva. Míg némelyikük több mint egy írott oldalt elfoglal, mások csak két-három sornyiak (a feljegyzések átlagos hossza 144 szó). Mivel a résztvevőket arra kérték, hogy emlékeiket az ébredés után minél hamarabb vessék papírra, a beszámolók között egészen tudatfolyam-szerűek is akadnak. Egy példa a sok ezerből: „Mosókonyhaféle helyiségben vagyok. Egy fehér textilszalag négykézlábra kényszerít. Ruhák helyett nagy és groteszk alakú kitömött állatok, például kutyák és macskák vannak fellógatva, vicsorgó fogakkal és kidülledő szemekkel. Lógnak, és felém lengedeznek. Csapdába ejtve érzem magam, és félek.”