"Egyszer eljön a nap, amit nem szabad elszúrni" - Paul Newman, a Liverpool 2008 Iroda kommunikációs

Idén a félmillió lakosú Liverpool Európa Kulturális Fővárosa. A program kommunikációs igazgatója - aki nem azonos a hasonló nevű filmszínésszel - szerint a legfontosabb a programkínálat és az, hogy a város lakói évtizedek múlva is emlékezzenek majd erre az évre.

Az ilyen nemzetközi eseményeknél - például az olimpiáknál, világkiállításoknál - mindig felmerül, hogy megéri-e az adott városnak anyagilag az óriási beruházás. Önök befektetésnek tekintik ezt?
A programokra 100 millió fontot költöttünk, de a költségek nagyja persze az infrastrukturális beruházásokból jön, amelyeknek inkább keretet ad a kulturális főváros projekt, nem feltétlenül amiatt valósulnak meg. Utóbbiak 4-5 milliárd fontba is belekerülnek, csak a Grosvenor-negyed beruházása 1 milliárd font, amely Európa jelenleg legnagyobb ingatlan-beruházása.

Miféle nyereséget várnak mindettől?
Inkább hozadékot mondanék, nem nyereséget. A kulturális évad befektetés a városba, mint márkába. Elsősorban a köz profitál ebből részben közvetlenül, részben pedig azon a mintegy hetven helyi szervezeten keresztül amelyek részt vesznek a programokban.

Mennyire hozza lázba a várost az esemény? Mennyire érzik magukénak?
Nagyon is. Elsősorban azért nyert a mi pályázatunk, mert a bírálóbizottság a mi esetünkben érezte a leginkább, hogy itt valóban akarják az emberek. Persze vannak, akiket nehezebb lelkesíteni, de az egyik célunk az évaddal éppen az, hogy a kultúra iránt kevésbé fogékony rétegeket is elérjük a programjainkkal.

A helyi vagy a nemzetközi programok a fontosabbak?
Vannak olyan programjaink, amelyek elsősorban az idelátogató turistáknak szólnak: a Klimt-kiállítás, a Le Corbusier-program vagy hogy novemberben itt rendezik az MTV Awards díjátadó gáláját. Ezek húzóprogramok, de a hétköznapokban elsősorban a helyi közösséget kell szolgálnunk, de azok a programok talán kevesebbet mondanak az idelátogatóknak.

A zene a programok egyik súlypontja. Hogyan oldják fel azt, hogy Liverpoolról mindenkinek a Beatles jut eszébe? Nem vet ez árnyékot a többi zenei kezdeményezésre?
A Beatles az örökségünk. Nincs még egy zenekar a világon, amelyet ennyire azonosítanának egy várossal és a Beatles természetesen önmagában is egyszeri és megismételhetetlen világsiker, amelyről a világ minden pontján mindenkinek ugyanaz jut eszébe. Természetes, hogy a programjaink egy része hozzájuk kapcsolódik: Ringo Starr fellépett az évadot megnyitó nagy koncerten, Paul McCartney pedig májusban lép fel itt. A Beatles múzeum, a Cavern Quarter emlékhelyei és hozzájuk kapcsolódnak. De rajtuk kívül is mindig élénk zenei élet volt Liverpoolban: Cilla Black, az Echo and the Bunnymen, az Atomic Kitten, hogy különböző korszakokból említsek neveket. A Liverpooli Zenei Hét és az MTV-gála a jelenlegi Liverpool zenei vibrálását mutatja majd be. De említhetem a világhírű karmester Simon Rattle-t, aki Berlinből tér vissza a Liverpooli Szimfonikusok élére, hogy ne csak popzenei példákat mondjak.

Hogyan mérik le majd utólag, hogy jól dogoztak-e? Min múlik, hogy sikeresnek tekintik-e majd az évet?
Ez az egyik legfontosabb kérdés. A helyi egyetemmel egy közös kutatási programot indítottunk, amely minden lehetséges aspektusból vizsgálja majd, hogy milyen hatással volt ez az év a városra. És készül majd egy független tanulmány is ugyanerről, amelyet ugyanaz vezet majd, aki 1990-ben Glasgow kulturális főváros-projektjében is hasonló szerepet játszott. A glasgow-i tapasztalatnak egyébként az a tanulsága, hogy igazán csak húsz év múlva lesz kézzelfogható, hogy mennyire volt fontos ez az év. Ott most már egyértelműen látszik, hogy 1990 mérföldkő volt a város történetében.

Vannak jól mérhető szempontok - a gazdasági, az idegenforgalmi - és vannak kevésbé jól mérhető, szubjektív szempontok is, mint például, hogy mennyiben befolyásolja ez az év, hogy a lakói hogyan gondolnak a városukra. Utóbbiakat hogyan mérik?
A legfontosabb, hogy sokáig emlékezzenek erre az évre, mint olyanra, amikor valami fontos történt. Időről időre fel fogjuk mérni, hogy milyen emlékeket őriznek erről. És az is fontos, hogy minél többen vegyenek részt a programokban nézőként vagy akár közreműködőként.

Az eddigi tapasztalatokból mi látszik?
Nagyon magas számokat látunk a januári idegenforgalmi adatokban, ahhoz pedig statisztika sem kell, hogy lássuk, hogy mondjuk a Tate Gallery-ben büféjében (ahol a Klimt-kiállítás van) képtelenség meginni egy kávét a tömegtől.

Ha valaki Magyarországról ellátogatna néhány napra ide ebben az évben, melyik időszakot ajánlaná neki a leginkább?
Május és szeptember között, elsősorban az utcaszínház-fesztivál programjait. Az nagyon látványos lesz, ingyen is van és remélhetőleg az idő is szép lesz. Az a program az, amely egyszerre jelent kulturális élményt és mutat meg a legtöbbet a városból is.

Mikor másfél évvel ezelőtt jártam Liverpoolban még elég vigasztalanul nézett ki a város: mindenhol félkész építkezések, feltúrt utak. Pécs alig valamivel több idő múlva lesz Európa Kulturális Fővárosa (2010-ben) és ott sem állnak túl jól az előkészületek. Mivel tudná vigasztalni őket?
Sajnos nincs recept, mindenki másképp csinálja. A legfontosabb, hogy tartalmilag álljanak készen. Mi 2003 óta - mióta tudtuk, hogy 2008 lesz a mi évünk - tematikus éveket szerveztünk, tehát kicsiben gyakorlatilag évente elpróbáltuk az eseményt. A legnehezebb talán az egyensúly megtalálása: programok mennyisége és minősége között illetve a nemzetközi színvonalú, az országos és a helyi, a városhoz kötődő művészeti események terén.

Volt valamilyen modelljük, amikor belefogtak a szervezésbe? Volt olyan korábbi kulturális főváros projekt, amelyről azt gondolták, hogy Önök is így szeretnék csinálni?
Nincs sillabusz ezekre a projektekre, az EU teljesen szabad kezet ad és mindenki azt hoz ki belőle, amit akar és tud. Ennek van jó oldala is, de sok problémát okoz. Valószínűleg a későbbiekben lesz valamilyen sztenderd formája a pályázatoknak, de a mi esetünkben nem volt ilyen. A korábbiak közül a talán Lille tapasztalataiból hasznosítottunk a legtöbbet, emellett a földrajzi és nyelvi közelség miatt az ír Cork és a skót Glasgow tapasztalatait vettük a leginkább figyelembe. És sokat egyeztettünk Luxemburrgal és a norvég Stavangerrel, akikkel közösen nyertük a pályázatot.

Önök milyen tanáccsal szolgálhatnak majd a későbbi kulturális főváros projektek szevrezőinek?
Az első tanács, hogy rengeteg előre nem látható problémára kell felkészülni. A legfontosabb pedig, hogy legjobban végig a programra kell koncentrálni: egyszer eljön a nap, amikor olyasvalamit kell mutatni, amire más nem képes, csak az adott város. És ha elszúrják, az a nap nem tér vissza.