Automataváltós használt autót olcsón: lehetetlen küldetés?

Az 1997-es facelift főleg a Micra orrát változtatta meg, újak lettek a fényszórók és a hűtőmaszk is

A használtautó-piac egyik legnehezebb feladványa: kevés pénzért automatát venni, amire nem kell a vételár többszörösét rákölteni az első pár hónapban. Szeretem a kihívásokat és a régi romok túrását a neten, ezért belevágtam. Persze nem az lett a végén a megfejtés, amire az elején számítottam.

Azt talán már tudja az olvasó, hogy viszonylag gyakran veszek használt autót, mert élvezem a dolgot. Az érdekesebb vételekről pedig szívesen számolok be és ilyenből is akad azért bőven. A Liana, a taxi Prius vagy a Passat története sok tanulságot is tartalmazott arra nézve, hogy mi az, amit semmiképpen se csináljanak utánam.

Idős hölgynek kellett tanuló autó

A mostani történet viszont nehézkesen indult. Anyósom kitalálta ugyanis, hogy autót szeretne vezetni – 25 év után. Néhány erőtlen próbálkozás után (a családban lévő manuális Nissan Note-tal) egyértelművé vált, hogy

automata váltós kell neki, persze olcsón. Olyan, amit nem kell majd félteni,

és amin a következő egy évben bele lehet jönni a vezetésbe, aztán át lehet majd ülni egy normálisabb autóba. A keretet a saját szivatásunkra 500 ezer forintban állapítottuk meg (átírással, első szervízzel), ami hatalmas kihívás - hiszen így 350-400 ezer forintból kell megvenni az autót - ez mindenkinek nyilvánvaló, aki kicsit is ismeri a piacot. Ja és nyilván legyen benzines, mert városban lesz használva és amúgy sem vagyok nagy dízel-fan.

A Micrában az előválasztó kar viccesen nagy és hosszú, oldalt egy kis kapcsolóval lehet SPORT módba rakni Fotó: Vékey Zoltán

Kisautót, olcsó autót dögivel lehet találni, de ha automata kell, akkor egész más a képlet. Kezdjük ott, hogy a nagy használt autós oldalon félmillió forint alatt 7000 autót hirdetnek, azonban ennek csak 3-4 százaléka automata.

A másik probléma, hogy egy automata váltó kényes dolog.

Ha baja van simán 3-400 ezer forint is rámehet, ez pedig ugye pont annyi, mint amennyit a komplett kocsi ér, tehát vehetjük gazdasági totálkárnak. A harmadik gond, hogy ez az a szegmens, ahol a kereslet többszöröse a kínálatnak. Egyre többen kedvelik az automaták kényelmét, vannak kifejezetten csak automatával dolgozó autós iskolák, szóval nagyon sokan keresnek ilyesmit, ez pedig felfelé hajtja az árakat és azt eredményezi, hogy ami jó, az azonnal elkel.

A CVT-váltó egyszerű elven működik: két változtatható átmérőjű, szíjjal összekötött kúptárcsa az egymástól való távolságát képes változtatni, ezáltal a sugaruk is változik, így változtatva az áttételt. Mivel a tárcsák távolsága bármekkora lehet, a fokozatok száma végtelen Forrás: Origo

Először is azt döntöttem el, hogy ha már automata, akkor ne robotváltó legyen, ami tulajdonképpen egy kézi váltó, csak elektronika kezeli a kuplungot. Sem kényelemre, sem megbízhatóságra nem ezek a legjobbak, ezzel viszont kizártam elég sok kisautót, többek között a 2004-től gyártott Mitsubishi Coltot, amely amúgy egy tágas, kényelmes, modern kisautó, mérsékelt áron. Jobb lenne egy hagyományos, bolygóműves automata, de a legjobb a CVT, vagyis a fokozatmentes típus. Ebben van a legkevesebb mozgó alkatrész és bár nem vagyok szerelő, nekem ez a legszimpatikusabb egy városi kocsihoz.

Miből lehet ennyiért válogatni?

A Honda Jazz a használt piac egyik sztárja, de kevés belőle az automata és drágák is Forrás: Honda

Mindenki kedvence a Honda Jazz, és tudom, hogy a széria elejéről 2003-2004 környékéről való példányok már a félmilliós sáv felé kacsintgatnak. A legolcsóbb automata (és ez CVT!) viszont egymillió, hoppá. A márka egyébként kifejezetten szimpatikus, szóval mi az, ami beleférne a keretbe és Honda? Nem hosszú a lista, 2-3 olyan autóból áll a kínálat, ami szóba jöhet. Köztük még a legjobb egy 22 éves Civic, szétfoszlott belsővel, kereskedésből, a keleti határszélről. Ezt inkább felejtsük el.

Ezek a lapos Civic-ek egykor a boyracerek kedvencei voltak, no persze nem az automaták, hanem a sportos VTi verziók Forrás: Honda

Örök sláger a Suzuki, ezeket is nézegettem pár héten át. A régi Swift megbízható konstrukció, de ennél eggyel biztonságosabb kocsit szeretnék,

a vasaló Swift már drága,

a Liana a szívem csücske (lehet röhögni), de abból is 900 ezer az legolcsóbb automata, amit hirdetnek. Aztán egyik nap felbukkant a Facebookon egy 2005-ös fehér Ignis, magánszemélytől, korrekt leírással, fotókkal, 530 ezerért.

Az esztergomi Ignisből is ritka kincs az automata Forrás: Suzuki

Beleférhet, talán egy kis alkura is van tér, gyorsan felhívtuk az illetőt. A kedves úr elmondta, hogy

reggel tette fel a hirdetést, nagyjából 20-an keresték már,

és már ott is van valaki, aki éppen alkudozik. Ekkor volt dél. Korrekt módon visszahívott egy óra múlva, hogy elvitték az autót, erről bizony lecsúsztam. Két nappal később jelzett a hirdetésfigyelő: ugyanaz autó felkerült a legnagyobb használtautós weboldalra (egy kereskedésben fotózva), 1, 1 milliós irányáron. Ezt hívják megfelelő árrésnek, azt hiszem.

G Astrából egykoron rengeteg rótta az utakat, ma már érezhetően megcsappant a számuk Forrás: Opel

Egy jó kis Opel? A Corsa robotváltós, de F, esetleg G Astrából lehet találni egy-kettőt, ami nem is olyan rossz és hagyományos automata. Volt fenn egy hirdetés, egy 1999-es fehér G Astra, nem is néz ki rosszul. Egy telefon után kicsit gyanús lett a dolog, furcsa akcentusú úr mondta, hogy ismerősé az autó, de ő árulja és egyébként jelenleg forgalomból ki van vonva. Kicsit gyanús lett az ügy, hagytam inkább, ebben a kategóriában egyébként is sok a hasonlóan zavaros előéletű, tisztázatlan papírokkal hirdetett kocsi.

A Giugiaro által tervezett Daewoo Kalosból emblémacserével lett Chevrolet Aveo. Jó volt a dizájn és a helykínálat, de más pozitívumoot nehéz találni vele kapcsolatban Forrás: Chevrolet

Vannak még kevésre tartott, de a keretbe beférő koreai autók, ilyen a Hyundai Getz / Kia Rio páros vagy a Chevrolet Aveo (születési nevén Daewoo Kalos). Előbbiekből nulla volt a kínálat, utóbbival pedig rossz élményeim vannak.

Egy ilyen 2007 környéki Aveo volt az egyik első tesztautó életemben és azóta sem tudok szabadulni az emlékektől.

Attól az émelyítő műanyagszagtól, ami a kánikulában a torkomat marta a dugóban, a veszélyesen dülöngélő futómű miatti halálfélelemtől, a minden tartományban borzalmasan zajos és egyébként 10 litert zabáló benzinmotortól. Nem, nem, soha, ilyen autót vegyen az, aki direkt rosszat akar.

Ez a Polo generáció még mai szemmel is divatos, kívánatos kiskocsi, nagyautós hangulattal Forrás: Volkswagen

Kezdtem kifogyni a lehetőségekből, de aztán, mint mindig rám mosolygott a szerencse, legalábbis akkor még azt hittem. 2002-es Volkswagen Polo, 1,4-es benzines, öt ajtóval, az eladó normális hangú tulajdonos, állítása szerint rozsda sincs túl sok, az irányár 450 ezer. Az első autó volt, amit el is mentem megnézni, de csalódnom kellett. Egész kulturáltan nézett ki, de a próbakör alatt kiderült, hogy a váltó nem viselkedik rendeltetésszerűen, lassan, néha összevissza vált, máskor meg felpörög a fordulatszám, de az autó nem akar gyorsulni. Az eladó szerint elég egy olajcsere a váltóban, szerintem meg ennél nagyobb lehet a baj, nem köttetett üzlet.

A cikk folytatódik a második oldalon a vásárlással!